Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok
PEST-piLis-soLT varmegye Egészségügyé a is. szazadban járvány Kecskeméten.135 Ezután a ferences házfőnök és egy Antal nevű sebész megvizsgálta az újabb megbetegedetteket, amit nem tartottak pestisnek, de a biztonság kedvéért elrendelték a karantént. Sötér Tamás kapitány biztosította a karantént és minden lakossági mozgást a hadsereggel ellenőrzött, megakadályozta a települések közötti mozgást. Sőtér kapitány egyik levelében jelenti parancsnokának, hogy egyik századát Szele melletti pusztába vezényelte ki és ott tartotta - a szabad levegőn - karanténba. „Eljárása” bevált, hiszen egyetlen katonája sem lett beteg.1’6 A pestistől való félelem miatt Hatvan városa megüzente Darvas János alispánnak, hogy ne merészeljenek a városban vármegyei közgyűlést tartani, mert félnek a pestis behurcolásától.137 * 1710-ben Emst Herberstein gróf tábornok, Szeged katonai parancsnoka a császári főparancsnokság nevében kemény hangú levelet küldött Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös bíróinak (Szeged, 1710. májusa 17.), hogy könnyedén veszik a járványt, nem tesznek meg minden intézkedést, így a parancsnokság megtiltja az érintkezést velük és nekik más helységből érkezőkkel kapcsolatban. Egy másik levélben megtiltja a más városokkal való levelezést, sőt 1710. augusztus 4-én küldött utasításában megfenyegeti őket - a „világbul kitörölteti őket”, ha nem tartják be az ő és a pestis elleni utasításokat. Tény, hogy a járvány erről a vidékről terjedt Pestre, ahol azonnal felállították a szükségkórházat, de minden intézkedés ellenére még két évig dühöngött a járvány a városban és a megyében. 1712. július 2-án Imre János viceispán értesítette Kecskemét város biráját és esküdteit, hogy a magyar kancellária parancsot küldött a vármegyéhez (1710. június 22- én), amelyben megtiltotta minden településnek a fertőzött Pesttel való kapcsolattartást és közlekedési vonalakat kordonnal lezárta. Ha pesti ember jelentkezne aratónak, ne merészeljék felfogadni őket, mert különben az illető helység biráját és esküdteit halállal büntetik („minden törvény nélkül”). Ebben az évben a hadsereget is igénybe vették a járvány megfékezésére, a lakosság mozgását a hadsereg akadályozta meg. Végül a járvány megszelídült, ami nem jelentette végleges megszűnését. Mindenesetre a pusztítás nagyobb odafigyelésre kényszeríttette a települést és a városok vezetőit.I lx A Kecskeméten dúlt 1739. évi pestisjárványról iratanyag maradt fenn az Országos Levéltárban, főleg a lakosság forrongásairól. A kecskeméti bíró a következőket írta Mágocsy Mihálynak, Pest vármegye alispánjának139: „A contumációban levő Krebner Gáspár - különben Grebner János Gáspár pozsonyi sebész, akit Kecskemétre vezényeltek pestisorvosnak - nevű chyrurgusnak a bécsi Sanitatis Consiliumtól jött parancsolattya, melynek tenoréban adatik elejében: transferáliya magát a városban és itten a visitáciot mind elevenek, mind holtak, körül végbe vigye, és a rendelt sequestrátiot is elkövesse. Mely parancsolatot mai napon velünk communicalván, 1:0 Bánkúti Imre: Pest vármegye a felszabadító háborúk megindulásától. A Rákóczi- szabadságharc időszaka (1701-1711). 7. pestis. In.: Tanulmányok Pest megye monográfiájához. Bp. Pest Megye Monográfia Közalapítvány. 2005. 64-69. I. 136 Lásd előző jegyzetet. 65. 1. 137 U.o. 1 Takáts László: A Rákóczi-szabadságharc egészségügye. Bp. SOMKL-MATI, 2000. 1,9 Magyary-Kossa Gyula: im. IV. köt. 289. pont 81
