Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Kórházak - betegápoló intézmények
K.4PRONCZA Y KAROLY orvos lett: 1796-ban keményen fellépett az engedély nélkül működő bábák ellen, hivatalosan is a városhoz fordult, hogy betegekkel az orvos és a seborvos foglalkozhat, a bábák az ő felügyelete alatt működhetnek, hasonlóan a borbély-sebészekhez.121 Ugyan működik a városban egyetemen oklevelet szerzett bába, de ez kevés és a város érdeke lenne bábajelölteket Pestre küldeni tanulni. Erre ugyan nincs adat, de 1797 márciusában, a városban való letelepedésért és seborvosi gyakorlat engedélyezéséért folyamodott a városi tanácshoz Seres Ignác, aki ezt megkapta.122 Győri Ferenc sem maradt sokáig Kecskeméten, mert nagyobb fizetéssel visz- szatért Aradra, helyét Limbek János orvosdoktor foglalta el.123 Hivatalba lépése után a várostól orvosi eszközök beszerzésére, állatgyógyászati műszerek megvásárlására kért pénz és ez utóbbi bizonyíték arra, hogy ellátta a város állatorvosi feladatait is. Másik intézkedése a sebészeket,124 bábákat és a gyógyítással foglalkozókat érintette: a fegyelem megszigorítását követelte meg, ehhez a város segítségét is kérte. Ebben az időben, a katonai helyőrségekben - a betelepített katonaságával Kecskemét is ennek számított - megnövekedett a szifiliszes megbetegedések száma, amiért Limbek János az „örömlányokat” is foglalkoztató kocsmák bezárását, a prostituáltak kitiltását kérte a várostól. Talán ő volt a leghosszabb ideig Kecskeméten működő hatósági orvos, mert hivatalát csak 1809. április 18-án adta át Séni József orvosdoktomak. A városi tanács jegyzőkönyveiben aránylag kevés adat szerepel a kecskeméti patikákról és patikusokról. Falt Antal mellett 1749-től Boros István, majd utóda Paumgartner Ferenc a város patikusa. Az utóbbi 1786. március 3-án ellentétbe került a magisztrátussal, mivel közérdekből megrövidítették ingatlanát, a felajánlott pénzt keveselte, így a földmérő kiküldését kérte. Ez hosszú idő után rendeződött, de rendszeresen reklamálta az orvos által felírt és a szegényeknek szánt gyógyszerek árának megfizetését. 1789. november 13-án a városi tanács „elrendelte” annak az összegnek a kiutalását, amiért három évvel azelőtt Paumgartner gyógyszert szállított a város környékén utat építő raboknak. Kórházak - betegápoló intézmények A 18. század első felében Pest-Pilis-Solt vármegye területén valóban mai értelemben vett kórház vagy betegápoló intézmény nem volt. Pest és Buda „kivételezett” helyzetben volt, mert tehetős polgársága adóiból könnyebben lehetett „közintézményt” létesíteni. A kórház vagy az ispotály léte vagy szükségessége nem élt a köztudatban, a gyógyszertár inkább természetes „szükséglet” volt,- mint egy ispotály, ahová a magatehetetlen és hozzátartozó nélküli szegényeket helyezték el. A betegápolás otthon történt, a sebész (ha volt orvos) a beteget lakásán látta el vagy elvitték a sebész műhelyébe. A német városjog szerint az 121 Uo. 365,1. 122 Uo. 373.1. 123 Uo. 373.1. 124 I U A~>1 1 74
