Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Pest-Pilis-Solt vármegye orvos-egészségügyi helyzete a 18. században
K.4PR0NCZA Y KAROLY „judeus Isaeus Lebel”, aki vagy két évtizede sebészi gyakorlatot folytatott, a megkereséskor nem tudott hivatalos oklevelet felmutatni, de számos elismerő bizonyítványt mutatott be gyakorlatáról. Az iratokból az is kiderült, hogy Lébei érvágásért 15 dénárt, köpölyözésért, 20 dénárt kért, míg nyírásért és beretválásért 1 polturát szedett. Az árakból kitűnik, hogy Lébei valódi borbély volt, aki „műkedvelő sebészként” működött. Az óbudai zsidó hitközséghez tartozott, közszeretetnek örvendő egyéniség volt. Az iratok szerint Lébeit hivatalosan berendelték Zách sebészhez, aki már ekkor Óbudán működött. Lébei nem jelent meg a kijelölt napon, ezért eltiltották a sebészgyakorlattól. Ez nem „rázta meg” a péceli mestert, mert tovább folytatta mesterségét, későbbi bejelentések szerint is vágott eret és köpölyözött. A hatóság nagyvonalú volt, hiszen a megye területén működő sebészek többsége sem tudott elfogadható bizonyítványt felmutatni. Például Soroksáron működő két sebész egyikének sem volt elfogadható oklevele, az egyik Kuminich József Fülöp azelőtt a Totleben-ezred hadnagya volt, az elismerő iratok mellett volt ezredének igazolását is beterjesztette, ami ugyancsak nem helyettesítette az oklevelet. Mindkettő zavartalanul tovább működött, az eltiltást nem vették tudomásul. Soroksár szolgabírója kénytelen volt a helyzetet elfogadni, mert a két sebész helyébe mást kellett volna állítani, ilyen viszont nem volt. 79 Ugyancsak a megye jelentésében szerepelt, hogy Óbudán működik Nemes István görzi születésű, 1738. június 16-án Bolognában oklevelet szerzett orvosdoktor, aki 1745-től folytat orvosi gyakorlatot Budán és Óbudán. Fizetett állása Budán van, de Óbudán esetenként fizetik orvosi munkáját. Az orvostartás sokszor áttekinthetetlen volt, mert a vármegye gyakran Budáról vagy Pest városától kért orvosi segítséget, ilyen volt Nemes István budai orvos is, de 1768-ban megyei orvosként szerepelt Máre Xavér Ferenc is, aki a megyében dúló marhavész ellen tett óvintézkedéseket.80 Neve később nem szerepel a vármegyei iratokban, feltehetően katonaorvos volt. Az egészségügyi bizottság 1768-1769-ben jelentést kért a vármegyéktől a gyógy- és ásványvizek helyzetéről. E jelentések között szerepel, hogy Óbuda szabad királyi város a rendes fizikusával, Máre Xavér Ferenccel átvizsgáltatta a város területén levő forrásokat, amelyet becsülettel elvégzett. A három forrás közül kettőben némi sót, a harmadiknál kevés vasat talált, de az egyik alkotóelemet sem olyan mennyiségben, hogy gyógyításra alkalmas lenne. így a források gyógyvizeknek nem nevezhetők.81 A jelentésben csak érintik a váci és a kecskeméti sebészcéh létét, bővebbet nem jelenterek róluk. A sebészügyek sorozatában 1744-ből származik az, hogy az egészségügyi bizottság foglalkozott Tóth János pesti sebészsegéd Kérelmével, aki kéri 79 Lásd a 67. sz. jegyzetet so Máre Xav. Ferenc vármegyei orvosként szerepelt, kinevezésének időpontja ismeretlen, feltehetően 1764-től töltötte be hivatalát, miután ekkor már az ország központi területein működtek vármegyei és városi orvosok. 1754-ben a vármegyei orvosok feladatkörébe utalták az állatorvosi kérdéseket is, ami elsősorban a fertőző állatbetegségek intézését is jelentette. A vármegyei hivatalt feltehetően 1771-ig látta el, amikor is Vezza Gábort bízták meg a vármegyei főorvosi feladatok ellátásával. 81 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. IV. köt. Bp. 1944. 259, 291, 598, 301. pont. 54
