Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - A hazai polgári kórházügy megszervezése (1711-1790)
PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE EGESZSEGUGYE A IR. SZAZADBAN betegággyal megnyílt a Szent Rókus Kórház. Igaz, már ekkor szűknek bizonyult, de így is a 19. század közepéig hazánk legnagyobb gyógyító intézményének számított.61 A Rókus Kórházzal kapcsolatban még egy lényeges dolgot kell kiemelnünk: Európában a 18. század legelejétől kibontakozott egy építészeti norma a kórházakkal kapcsolatban, ami a Habsburg Birodalom területén 11. József uralkodása alatt vált általánossá. Ennek értelmében az épületen belül kialakították az osztályokat, hosszú folyóson - kétoldalt - helyezték el a nemek szerinti kórtermeket, lehetőleg elválasztva férfi és női osztályokat, valamint külön helyezték el a sebészetet (ezen belül a szülészetet). Az épületen belül külön egységet alakítottak ki a konyhának, a mosodának, a mosdónak, valamint a hullakamrának, az utóbbiban végezték el a boncolásokat. A sebészeten belül külön helyiséget alakítottak ki a sebészeti műtőnek, amelynek szakmai feltételei és körülményei természetesen nem fedik a mai fogalmainkat. 62 A polgári kórházüggyel szemben sokkal rendezettebb állapotot mutatott a hadsereg egészségügye, ahol a betegápolást szintén összekötötték az idős és rokkant katonák gyámolításával. A 18. század legelején az Udvari Haditanács Pesten - a rokkant és beteg katonák gondozására - külön Invalidus Házat építtetett. Az épület már 1727-ben elkészült, de szűknek bizonyult, így az otthon bővítését Anton Erhard Martinellire bízták. Az Invalidus Palotában (ma a Fővárosi Önkormányzat épülete) 2000 rokkantat és beteget helyeztek el, akik gondozását előbb a hadsereg e célra kiképzett katonákra bízták, majd II. József uralkodása alatt több katonai (helyőrségi) kórház épült, így Budán korszerűsítették a helyőrségi ápoldát, amely ekkor 300 katona befogadására volt alkalmas. A 18. század végén a hadsereg a Magyar Korona területén húsz állandó jellegű kórházzal rendelkezett, amelyek színvonala messze meghaladta a hasonló polgári intézményekét. Az előbb vázolt rendszerbe kapcsolták be a gyógyító rendek intézményeit is, elsősorban az Irgalmasok és az Erzsébet-apácák kórházait. Már említettük az irgalma- sok a 17. század végén telepedtek le hazánkban, és 1723-ban Pozsonyban százágyas kórházat emeltek, amely a Szent Rókus Kórház felépítéséig a legnagyobb gyógyító intézményünknek számított. A Mária Terézia által alapított kegyes alapítvány (1755) részben már a szerzetesi intézmények kiszélesítését kívánta elősegíteni. így az állam részéről is ösztönözték az irgalmasoknak több helyen való letelepedését. Ennek következtében több helyen kaptak gyógyszertár alapítási engedélyt, kórházat emelhettek Pápán (1757) és VácoH (1780), később Nagyváradon és Pécsett. Az F-zsébet- apácákat 1769-ben letelepítették Pozsonyban, ahol női kórházat alapítottak. Ez az irányzat II. József alatt vált erőteljessé, aki feloszlatta az elmélkedő, nem gyakorlati munkát végző szerzetesrendeket, de a gyógyító rendeket támogatta, sőt 1785-től a központi közalapból jelentős összegekkel segítette tevékenységüket. Igv 1785-ben Budára telepítette az Erzsébet-apácákat, nekik adományozta a ferencesek Fő utcai 61 Gortvav György: A legújabbkori orvos és művelődéstörténet Magyarországon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1953.: Győry Tibor: Az orvostudományi kar története. Bp. Egyetemi Nyomda, 1936. 62 Hollán Ernő: A Rókus Kórház története. Bp. Medicina. 1975 . Hochhalt K.: Vázlatok a Szent Rókus Kórház történetéből. Bp. 1902. 45
