Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok a 18. századi Magyarországon
KAPRONCZA YKAROLY A magyar korona területén érvényesített járványrendeletek forrása az a bécsi intézkedés, amelyet 1521-ben I. Ferdinánd - akkor még az ausztriai tartomány főhercege, 1526-tól magyar király - felszólítására Johann Salzmann (Salius) nagyszebeni származású bécsi orvos dolgozott ki, de elsőként Steyer tartományban vezették be, ahol akkortájt nagy pestis dúlt. Az Ein nützliche Ordnung wider die Pest címet viselő rendelet bevezetőjében olvasható, hogy ,,több értékes orvosi kézirat" összevonásával született meg. Salzmann szerint is a pestis a levegő egyfajta romlottságából származik, ami az ember számára mérgező, ezért a levegőt meg kell tisztítani. Továbbá a város minden szabad és zárt területéről el kell távolítani a szennyet, a romlandó hulladékokat, az utcai árkok poshadó vizét el kell vezetni, az álló vizekbe meszet önteni és homokkal befedni. A mészárszékeket, vágóhidakat folyóvíz fölé kell építeni, minden nap alaposan fel kell mosni, meszes vizzel fellocsolni. A sertéseket a várostól távol kell tartani, minden szennyet és bűzös hulladékot el kell távolítani. A „romlott” levegő, mint kórokozó ágens, elméletét kiegészítve rendelte el Bécs város tanácsa, hogy járvány esetén kerülni kell a társas összejöveteleket, a menyegzőkön, vásárokon, iskolákban és templomokban csak korlátozott számú személy jelenhet meg, a járvány erősödésekor pedig a rendezvényeket be kell tiltani, az intézményeket be kell zárni. Ilyen helyeken ugyanis a levegő ,,megszorul és terjeszti a járványt. A rossz levegőről érkezőket pedig 20 napra el kell különíteni, ruházatukat szellőztetni és füstölni kell. ” Az utcákon nagy máglyákat kell állandóan égetni, annak füstje „elűzi" a járványt. Ezt a módszert 1506-1507-ben, Nagyszebenben eredménynyel alkalmazták. Az első nagyobb hatású járványrendeletet 1562-ben bocsátották ki Bécsben, amelynek bevezetője említést tesz az 1551-ben közreadott hasonló intézkedésről, utóbbinak azonban elveszett a teljes szövege. Ismeretes az is, hogy 1553-ban a bécsi egyetem orvosi kara - Salzmann elveire építve - újabb rendelet kiadását javasolta, ez azonban nem emelkedett törvényerőre. Az 1562. évi rendeletet uralkodói pátensként adták közre, két fő fejezetből áll: az első, a preventív, megelőző célú utasításokat, a második pedig a járványok idején alkalmazandó rendszabályokat tartalmazza. Az első rész az általános higiénét, a közös területek (vásárterek, csarnokok, iskolák, középületek stb.) tisztaságát hangsúlyozza a fenyegető járvány lehetőség szerinti elhárítására. A második fejezet rendszabályokat fogalmaz meg arra az esetre, ha távolabbi helyeken már dühöng a járvány. Elmek értelmében az érintett területekről senkit sem szabad beengedni a városba, továbbá az egyéb vidékekről érkezőknek igazolást kell hozni, hogy ott még nincs járvány. A járvány kitörésekor a település koldusait a kórházban kell elhelyezni, az idegen koldusokat el kell űzni a város területéről. A kórházat egyúttal karanténná, majd járványkórházzá kell átalakítani, ahol a megbetegedetteket is elhelyezik. Folyamatosan el kell égetni a távolról érkező idegenek ruháit, minden szennyezett anyagot, számos kereskedelmi árut. Gyülekezési tilalmat elrendelni, amelynek értelmében tilos mindenféle vigadalom, népes rendezvény, az iskolai oktatás. Mindenki felelős az egyéni higiénéjéért, amit a városi karhatalom ellenőriz. Kötelező a fertőtlenítés, a borókafenyős füstölés. Mindenkit köteleztek, hogy a környezetében észlelt megbetegedéseket jelentse. A betegeket lazarétumba szállították, ha nem akart oda menni, akkor otthonában különítették el, hozzátartozóinak 28
