Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok a 18. századi Magyarországon
Tekintélye olyan nagy volt, hogy 1781-től Bécsben az udvar egészségügyi tanácsosává nevezték ki.23 1776-ban az erdélyi járványokról szóló munkáját (Tractatus de peste in Daciae Transylvaniae locis... Bécs, 246 oldal, 1776.) Mária Terézia királynőnek ajánlotta, amit később németül is kinyomtattak. Ebben a pestis kitűnő klinikai leírását adta, hites adatokat közölt a járvány terjedéséről és nagyságáról. Ellenszerként ajánlotta a parenteralis (gyomron át történő) vakcinálást, amely a bubópestis gennyének beszáradt porával történt. Hasonló nyomon járt Weszprémi István (1723— 1799) Londonban kiadott Tentamen de inoculanda peste című munkájában, amelyben a pestis immunizálásának gondolatát vetette fel.24 A 18. század végére a pestissel erdményesen vették fel a küzdelmet: 1786- ban Nagyszebenben kitört járványt Neustadler Mihály Gottlieb (1736-1806) fojtotta el, bár ez nem volt nagyarányú, hiszen csak 124 ember betegedett meg, felgyógyult 41, meghalt 83. Ugyancsak pestisjárvány pusztított 1795-ben Szeréin vármegyében, az 1796. január 3-án kelt jelentés szerint 13 helységben 3435 ember halt meg.25 A járványt Schraud Ferenc országos főorvos Nyúlás Ferenc és Buday András szerémi megyei főorvossal közösen küzdötték le. Ezért a tevékenységért Schraud Ferenc megkapta az összes örökös császári tartomány pestis főorvosa címet. Lényegében ezzel a járvánnyal befejeződött Európa középső területein a pestis, a 19. század elején már csak Törökországban és Alsó-Olaszországban fordult elő. Néha Románia felől történtek behurcolások, például 1813-ban, amikor csak a határ mentén 144 esetről szólt jelentés, amelyet Pataki Sámuel (1765-1824) Erdély főor /osa küzdött le. A járvány egész időtartalma alatt a helyszínen tartózkodott és ezen járványban nem halt meg senki. Az 1813-ban írott jelentésben kiemelték, hogy a járványt az országba keletről behurcolt kereskedelmi áruk (ruhanemű) terjesztették. Ezután már pestises beteg nem jelentkezett a Magyar Korona területén, csak Törökországban és Romániában fordult elő. Ettől függetlenül 1837-ben újabb pestis elleni rendszabályt léptettek életbe a birodalomban. ________________PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A Itt. SZÁZADBAN_______________ Himlő A himlőjárványok a 18. században már nem voltak olyan pusztítóak, mint az előző századokban. Ettől függetlenül elég gyakran jelentkeztek: 1738, 1740, 1742, 1778, 1811, 23 Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Második száz. 111. köt. Bp. Akadémiai Kiadó. 1968. 66. 468, 974 oldal, valamint Tractatus de peste in Daciae et Transylvaniae locis. Vienna, 1766. 247 1. : Historia pestis Transylvaniae annorum 1770-1771. Budae. 1799. 140.1. 24 Hetényi Ede: A megelőző orvoslás szemlélete Weszprémi István munkásságában. Orv. tört. Közi. 1963. 23. sz. 25 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. IV. köt. Bp. 1944. 702-726 pontok. 222- 229 !., iratai a Linzbauer Xav. Ferenc Codex. II. kötetében. 19
