Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - A megye iparának szerkezete az 1870. évi népszámlálás szerint
DÓKA KLÁRA Mint a táblázatokból és grafikonokból látható, az 1828. évivel szemben most a Kecskeméti járás - a várossal együtt - volt a megye leginkább iparosodott területe. Itt minden 12. lakos foglalkozott iparűzéssel, illetve minden 28. volt önálló kézműves. Ezt követte a Pilisi járás, ahol szintén minden 12. lakost írtak össze iparosként (önálló, hivatalnok vagy segéd). Eztán következett a Pesti (minden 15. lakos iparos), majd nagy lemaradással a Solti és a Váci járások. A Kecskeméti járás kivételével a többi járásban csak minden 40- 46. lakos volt önálló iparűző. Ez arra mutat, hogy a Kecskeméti járásban a néhány fővel működő kézműves műhely, és nem a gyáripar volt ebben az időben jellemző. A korábban elmaradott Pesti járásban az ipari központtá fejlődött Újpest, a Pilisi járásban Óbuda gyáripara fejlődött, és gyarapodtak a váci üzemek is. így arányaiban csökkent az önálló kézművesek száma, míg a segédeké és ezzel együtt az összes iparüzőké növekedett. Az egyes járások ágazati struktúráját illetően a kép elég vegyes. Az önálló iparosok között a Pesti és a Solti járásban volt vezető a fa- és fémipar, míg a másik háromban még mindig a bőripar vezetett. A segédeknél a Kecskeméti és a Pesti járásban a bőripar volt az első, a másik háromban a fa- és fémipar. Az összes kézművest illetően a hagyományoknak megfelelően a bőripar vezetett a Kecskeméti és a Váci járásokban, hasonló okból a textilipar a Soltiban, míg a fővároshoz közel fekvő pestiben és pilisiben a fa- és főként a fémipar vette át a vezető szerepet. A céhek felszámolása idején, az 1870-es években a Pest-Pilis-Solt megye az átalakulás képét mutatta. A további fejlődést a hazai kapitalizmus kialakulása, a jelentősen fejlődő Budapest növekedése és ipari fejlődése határozta meg. A főváros körül kialakult az agglomeráció, ahová egy sor megyei település is tartozott, és ez munkaerő tartalékot biztosított az itteni gyárak számára. A hagyományos kézművesség elsősorban a megye fővárostól távolabbi, főként alföldi területeire szorult vissza, de ott még évtizedekig élt tovább. 140
