Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)

Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - A konkurencia harc

A kontárok legtöbbje a városokban született vagy oda vándorlegényként érkezett kézműves volt, akinek nem volt pénze arra, hogy a mesterjogot megszerezze, hanem egyéni munkával kívánta eltartani önmagát majd később családját. Különösen ott éltek nagy számban kontárok, ahol a céhek csak a 19. század elején alakultak meg. Ilyenek voltak például a kecskeméti ácsok és kőművesek,'*3 vagy a váci hentesek."

Ahogy a privilégiumok esetében is láttuk, a vármegyei vezetőség pártolta az egyéni iparüzöket a céhekkel szemben. Különösen nagy felháborodást váltott ki a megyében, amikor 1843-ban a szentendrei kádár céh panaszkodott a kontárokra, valamint a kereskedőkre, és a Helytartótanács a céhnek adott igazat.95 * 97 *

A másik jelentősebb kontár ügy az aszódi egyesült céhnél robbant ki, amely a kőműveseket, ácsokat, asztalosokat, lakatosokat, üvegeseket, rézöntőket egyesítette, és 1841 -ben alakult. Már a következő évben meg akarták tiltani a céhes mesterek, azok munkáját, akik nem léptek be a testületbe. Ezek a kontárok nem is Aszódon laktak, hanem a környező helységekben, és munkát, megélhetést keresni jártak Aszódra. Arra nem volt pénzük, hogy akár filiális mesterként belépjenek a céhbe, és nehéz körülményeik között még ezeket a terheket is viseljék. A vármegye vezetősége hasznosnak tartotta aszódi tevékenységüket, mert olcsó munkáikkal lenyomták a céhes mesterek ekkor már nem limitált árait."

A hasonló esetek miatt Pest-Pilis-Solt megye követei 1843-ban a céhek ügyét - mint arra még visszatérünk - az országgyűlés elé vitték. Véleményükhöz a többi megyék követei is csatlakoztak, megtagadva az 1813. évi utasítás céhen kívüli iparűzésre vonatkozó előírásainak végrehajtását.99 * 101

Mint jeleztük, a testületek a 18. század közepe óta kiterjedt filiális kapcsolatokkal rendelkeztek. Például a nagykőrösi csizmadiák Gödöllő, Pilis, Gyöngyös, Nyáregyháza, Főt, Pánd, Vezseny, Mezőtúr, Ócsa, Szabadszállás, Úri, Tószeg stb.l(>H, a szabók Várkony, Szarvas, Irsa, Cegléd, Gödöllő, Alberti, Kisújszállás, Abony, Túrkeve, Gyón, Dunapataj, Mezőtúr"11, a kovácsok Szentes, Abony, Tiszavárkony, Vezseny, Cegléd, Szigetszentmiklós, Tiszaföldvár102, a váci ácsok Gyöngyös, Óbuda, Balassagyarmat, Losonc, Szentendre103, a kerékgyártók Nőtincs, Szokolya, Ócsa, Iklad, Gödöllő, Püspökhatvan, Kósd, Mácsa, Csömör, Palota, Erdőkürt, Szada104 105, a mészárosok Abony, Törtei, Nagykáta, Szolnok, Monor, Palota, Cegléd, Fülek, Rákoscsaba stb."b mestereit fogadták be.

_________PEST-PILIS-SOLT MEGYE KÉZMŰIPARA A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1S72-IO_________

95 KVL IV. 1504. c. 1840-9-16.

% VVL IX. 1. d. főleg: 1840. 1841.

97 MOL C 49. 1845-2-1 19.

9S MOL C 49. 1845-5-36, 1846-2-5.

99 Eperjessy 1965. 248. p.

I, 111 PML NL IX. 1. d. csizmadiák, mesterkönyv 1796-1872

101 PML NL IX. 1. g. szabók, mesterkönyv 1772-1866.

1112 PML NL IX. 1. f. kovácsok, mesterkönyv 1778-1843.

103 VVL IX. 1. b. ácsok, mesterkönyv 1767-1865.

II, 4 VVL IX. 1. e. kerékgyártók, mesterkönyv 1781-1865.

105 VVL IX. 1. j. mészárosok, mesterkönyv 1783-1854.

127