Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Az 1805-1813. évi céhreform
DÓKA KLAM annyival inkább nem pártolhatjuk; minthogy tények által kénytelenítettünk tapasztalni, miszerint őfelsége által k(egyelmesen) kiadott czéhbeli kiváltságos jogok az illető czéh részéről mesterségüket űző, czéhükben nem álló egyének mesterségüknek folytatása meggátlására is használtatni czéloztatnak."68 Az elmarasztaló vélemény ellenére - mint láttuk - a testület megkapta a kiváltságlevelet. Elnézőbb volt a vármegyei vezetőség a váci hentesek 1828. évi céhlevelének megadásakor. Elismerték, hogy a kérelmezők eddig rendesen ellátták sertéshússal a lakosságot, rendezett anyagi körülmények között élnek, saját házzal rendelkeznek, fizetik adójukat, kérelmüket pártolta a városi tanács és a váci püspök is. Véleményük szerint így a testület létrehozása a rend fenntartása, a higiéniai körülmények betartása miatt a közönség számára is fontos lehet. Megjegyezték azonban, hogy „jóllehet a mesteremberekk czéhbeli társaságokban való állások a vármegye által sérelmesnek tekintetvén, - az abból az egész országra kiáramló teher, mint országos sérelem a Diétán orvoslás végett előterjesztetni volna szükséges, - mint hogy mindazon által azon privilégiumokk adatása egyedül csak őfelségét illetvén, [...] e jelen való tudósítás a Tisz(elt) Helytartó Tanácsnak köteles informatio gyanánt felküldetni rendeltetik.”hy Az új céhlevelek megszerzésének több oka is lehetett. Az első és legfontosabb, hogy leendő céhtagok szerették volna megkapni mindazon jogokat, amelyekkel már testületekbe tartozó társaik is rendelkeztek. Voltak azonban más indokok is. Ilyennek tekinthető például az adott mesterség fejlődése, átalakulása. 1817-ben a kecskeméti cserző vargák új céhlevelükben már magyar tímároknak nevezték magukat. Míg korábban csak gyengébb minőségű, bocskor bőrt készítettek, most tevékenységüket a keresletnek megfelelően mindenféle bőr gubaccsal történő kikészítésére szerették volna kiterjeszteni. Ez volt az új elnevezés hátterében.711 Vallási viták előzték meg ezúttal is Kecskeméten az 1820-as években a kőművesek és ácsok (más néven faragók) céhlevelének megújítását. Az eredeti privilégium 1779-ben kelt, Mária Terézia adta ki vallásfelekezeti különbség nélkül számukra. Az új kérelmezés idején 1820-ban 62 katolikus mester volt a városban, akik összegyűjtötték a szükséges pénzt annak kiváltásához. A 62 mester aláírásával hitelesített kérelem sikeres volt, az uralkodó döntését a vármegyei közgyűlés 1822-ben publikálta. A szolgabíró értesítette a mestereket, tegyék le a szükséges összeget, és a Kancellária kiállítja a privilégiumot. Erre azonban nem került sor. Időközben a reformátusok is lépéseket tettek, akik azt kérték, ne csak a katolikus mestereknek szóljon a céhlevél, hanem mindkét felekezethez tározóknak. Ebben az esetben ugyanis - mint már jeleztük - csak fél taksát kellett érte fizetni. A kérelmező 62 mester közül 36 személyt kihúztak, és református mestereket írtak be helyettük. így 1827-ben megkapták az új céhlevelet, de a vita a testületen belül még sokáig folyt a költségek megosztásáról.7' * 71 “ MOL C 49. 1845-5-10. w VVL IX. l.d. hentesek 1828. 711 MOL C 49. 1824-2-78. 71 KVL IV. 1504. c. 1830-3-6. 120
