Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Első intézkedések a céhek szabályozására
kisebb testületeknél volt lehetséges, a másik pedig az újak tudásának remekmunka készíttetésével történő ellenőrzése. A későbbiekben ez vált általánossá, és jelentett védekezést az újonnan belépni szándékozókkal szemben. Ehhez kapcsolódtak a mesterek fiainak és vejeinek járó kedvezmények, amelyeknek főként a nagyobb beruházást igénylő, apáról fiúra szálló mesterségeknél volt jelentősége.19 20 A nyersanyag és alapanyag beszerzése és folyamatos biztosítása az említetteken kívül másutt is problematikus volt, ezért egyes testületeknél, például a faiparosoknál, bőrfeldolgozóknál is szabályozták a beszerzést, a nagyobb mennyiségben érkező nyers- vagy alapanyag elosztását, stb.'1’ Az idézett és a többi korabeli céhlevélben már tetten érhető a céhek érdekvédelmi szerepe: aki nem céhtag, annak nem engedik meg a munkát, védik termékeiket a rokon szakmák mestereitől, az idegenek és a kereskedők által behozott - olykor olcsóbb - árú dömpingjétől. A korabeli vásári privilégiumok szerint a heti vásárokon csak a helyi mesterek árulhattak, de az országos sokadalmakon idegen mesterek és kereskedők is megjelenhettek, amit a testületek nem tudtak megakadályozni. Legfeljebb azzal védekeztek, hogy ellenőrizték a behozott árút arra törekedve, hogy az övékéhez hasonló minőségben és főként áron kerüljön értékesítésre. ______________PEST-PIUS-SOLTMEGYE KÉZMÚIPAR.4 A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1872-IG______________ Első intézkedések a céhek szabályozására Amikor a török kiűzése után a birtokosok visszakerültek jogaikba, általában ők is mondhattak véleményt a kiváltságlevelekkel kapcsolatban. Bár nem akadályozták a céhek létesítését, a mezővárosokban a több-kevesebb önállósággal rendelkező testületek beavatkozást jelenthettek joghatóságukba.21 Ahogy a 17. században is volt rá példa, az 1730-as évekig elsősorban a nemesi országgyűlés volt az a fórum, amely foglalkozva az ország egyéb dolgaival, a céhes túlkapások ellen is törvényeket hozott. Az 1715. évi 79. te. kimondta, hogy csak a királytól kapott céhlevelek érvényesek, majd 1729-ben megtiltották fiókcéhek alakítását, aminek ugyan az első időszakban nem volt sok foganatja. Az 1723. évi 74. te. lehetővé tette, hogy a szabad királyi városi, illetve mezővárosi céhek mellett a kézművesek nemesi megrendelőik részére szabadon dolgozhassanak akkor is, ha kontár sorban élnek.22 1729-ben elrendelték, hogy a céhgyűléseket céhbiztos részvételével tartsák meg. A mezővárosokban általában évente egy alkalommal tudták a felügyeletet biztosítani, amikor vezetőség választás történt. A céhbiztosok városi esküdtek, szolgabírák, esetleg a földesúr képviselői voltak.23 A 17. század közepéig a céhek maguk határozták meg készítményeik árát, majd ez a jogosultság a vármegyékhez került. 1659-ben az említett megyegyűlésre 19 Az idézett takács céhlevélben - ilyen okból - ezzel az előírással nem találkozunk. 20 Például a kecskeméti, ráckevei csizmadiák: MOL C 25. No. 1/5. 21 Például a céhgyülések olyan ügyekben ítélkeztek, ami egyébként az úriszék elé tartozott. 22 Ez az előírás több megyei céhlevélbe is bekerült, de nem volt általános. 23 Dóka. 2005. 221-222. p. 101
