Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Összefoglalás
KOCSIS GYULA nyékben (homokos, sziklás, sovány) megfogalmazott hátrányokon kívül valószínűleg ezért is érzik a legtöbb faluban szűknek a legelőt. Fontosnak tartjuk megemlíteni az erdők szerepét az állatállomány eltartásában. Az erdősültebb régiókban - Budai-hegység, Pilis hegység, Duna bal part, illetve a Gödöllői-dombság és Cserhát-vidék - szinte nem volt olyan falu, amelyben nem gyakorolták volna az erdei legeltetést. Igaz, hogy ennek jelentősége többnyire csak az úrbérrendezést követő évtizedek földesúri visszaéléseket kifogásoló jobbágypanaszaiból, illetve a 19. század elején kezdődött úrbéri pereskedésekből vi- láglik ki. Sajnos a legutóbbi a kilenc kérdőponta adott válaszokat, valamint az úrbéri tabellákat közlő publikációkból is hiányzanak az említett két forrással egyidejűleg, ugyanazon eljárásban keletkezett úrbéri investigatiok szövegei, amelyek pedig gyakran kitérnek a jobbágyok erdei legeltetésére is. Az erdei legeltetés sajátos változata a makkoltatás, amely külön haszonvételt jelentett a földesurak , valamint a saját földesuruktól azt kedvező feltételek mellett elnyerő jobbágyság számára. Az erdők ilyen típusú hasznáról csak a Duna jobb parti régiókban szóltak az elöljárók. Azt nem gondolhatjuk, hogy Duna bal partjának erdeiből hiányoztak a makktermő fák, inkább azt kell feltételeznünk, hogy a régiók túlnyomó részt német parasztjai, már a korszerűbb, hatékonyabb (?) házi hizlalást választották, már, ha egyáltalán tartottak sertést. Igásállatok Az egyes régiók sajátosságainak bemutatása során táblázatokban közöltük azokat az adatokat, amelyek alapján az egyes megfigyelhettük az egyes falvak háztartásainak átlagos igásállat ellátottságát. Ezen táblázatok tanulságait összegezve megállapíthatjuk, hogy a Duna bal parti régiók falvaiban a jármos ökörrel rendelkező háztartások aránya az esetek többségében 50% alatt marad, míg a jobb parti régiókban az 50% fölötti települések vannak túlsúlyban. Ez az arány ugyan függ a (jármos ökörrel többnyire nem rendelkező) házas zsellérek számától is, mégis azt mondhatjuk, hogy a vonóállatok közül a jármos ökröknek van nagyobb szerepe a Duna bal parti régiókban. Ezt a megállapításunkat igazolja az a jelenség is, hogy az ökörrel rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó jármös ökrök száma a Dunán túli régiók legtöbb településén 2-3,5 között mozog. A Dunán inneni régiók legtöbb településén viszont 3,5-5,5 között van. Ha pedig az egy háztartásra átlagosanjutó hámos lovak számát vizsgáljuk tapasztalhatjuk, hogy csak a Dunán túli régiók számos falujában három, vagy annál több hámos ló egy háztartásra. Fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány A fejős tehén állomány csak néhány Pest és Buda környéki német és szlovák faluban közelíti meg a háztartásonkénti átlagosan két állatot. Ez talán már kettős város polgárságának fogyasztói igényét, illetve az érintett települések alkalmazkodó készségét jelzi a piaci igényekhez. A növendék állatok száma a legtöbb településen alacsony. 568
