Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Összefoglalás
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Összefoglalás Az előzőekben a 18. századi Pest és Pilis vármegye azon régióihoz tartozó települések lakóinak gazdálkodását tekintettük át, amelyek a mai Pest megye közigazgatási határain belül voltak találhatók. Az alábbiakban igyekszünk a korabeli mező- gazdaságnak az egyes tájakra leginkább jellemző vonásait megragadni. így képet kaphatunk a Pest- és Pilis megyei parasztság gazdálkodásának táji tagolódására az úrbérrendezés idején. Birtoklás A Duna jobb partján, a korabeli pilisi járáshoz tartozó hét régió legnagyobb birtokosa a Magyar Királyi Kamara volt. Minden térségben voltak birtokai, azonban a Csepel-sziget egésze, a Szentendrei-sziget nagyobb része, a Duna jobb parti települések nagy többsége a kamara uralma alá tartozott. Ezekben a régiókban jelentős birtokos volt még a Vattay és a Sándor család. Az egyházi birtoklás csak néhány településre terjedt ki. Számos itteni birtokosnak a megye más tájain is voltak falvai. A Duna bal partján, a korabeli váci-, kecskeméti- és solti járáshoz tartozó nyolc régió települései között nem találunk kamarai birtokot, itt a világi- és egyházi nagybirtoknak volt nagyobb jelentősége. A térség legnagyobb birtokosa Grassal- kovich Antal volt. Az ő gödöllői uradalmához hat régióból tartoztak települések. Egyházi birtokok voltak nagyobb számban a Duna-Tisza közi homokhátságon, a Gödöllői-dombságon és a Cserhát vidéken. Ezen a tájon a feudális birtoklás jellemző, az úrbéresek sorsát kedvezőtlenül befolyásoló vonása volt még az a jelenség, hogy jónéhány település sok apró részbirtokra tagolódott. Ennek és a földesurak majorkodásának következményeként a parasztok gazdálkodási lehetőségei visszaszorultak, gazdaságaikra számos természetbeni teher nehezedett,. Etnikai, felekezeti tagoltság A Duna jobb partján, a korabeh pilisi járáshoz tartozó hét régió etnikai összetétele változatos. A Szentendrei sziget falvainak népessége magyar, többségében református. Néhány a hódoltságot túlélt magyar, református falu, vagy falurész található a zsámbéki medencében, illetve a Dunakanyarban. A maradék hat régió falvainak túlnyomó többségében azonban a 18. század eleje óta több periódusban betelepedett német nyelvű, római katolikus vallású lakosság él. A Pilis hegység falvaiban többségében szlovák, katolikus falvak is találhatók. A Csepel szigeten és a Duna parti települések némelyikén délszláv - katolikus és görög keleti - csoportok is otthonra leltek. A Duna bal partján, a korabeli váci-, kecskeméti- és solti járáshoz tartozó nyolc régiónak etnikai összetétele hasonlóan sokszínű, annak ellenére, hogy délszláv népességgel itt nem kell számolnunk. A Tápiómente török hódoltság után megtelepedett népessége katolikus vallású, teljes egészében magyar anyanyelvű volt. Egyedül Szentmártonkátán számolhatunk református többséggel. Hasonló volt a Cserhátalja etnikai összetétele is, itt egyedül Hévízgyörk volt vegyes - magyar és szlovák - lakosságú és protestáns többségű, a többi öt település magyar anyanyel563
