Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Földművelés aj Határhasználat: Szántók A régió mind a hat falujában két vetőre osztották fel a szántókat. A Grassalko- vich-uradalom falvai a vető helyett annak latin megfelelőjét a calcatúra kifejezést használták. A jobbágyoknak itt a két nyomásban ugyanannyi darabban, azonos kiterjedésű földjeik voltak, így szántóföldi határrészük valószínűleg már átesett valamilyen rendezésen. Boldogon 25 kila őszit és 12 kila tavaszit, Hévizgyörkön 28 pozsonyi kila gabonát vethettek a földekbe. (A szántók területének meghatározásakor említett térmértékeket valószínűleg a pozsonyi mérővel azonos értelemben, annak szinonimájaként használták a falvak elöljárói.) A hévízgyörkiek Tótfalu puszta egy részét is vetették, hol őszivel, hol tavaszival. Az egész telekhez tartozó szántók kiterjedése jelentős eltéréseket mutatott nemcsak a különböző települések között, hanem egy falu földesurainak jobbágyai között is. Versegen pl. a négy földesúr birtokán az alábbi eltérések voltak (a negyedik eset fél telekere vonatkozik): a.) 34 pm őszi + 24 pm tavaszi, b.) 45 pm őszi + 40 pm tavaszi, c.) 36 pm őszi + 32 pm tavaszi, d.) 12 pm őszi + 10 pm tavaszi Az Esterházy uradalom falvaiban Galgahévízen és Túrán még rendezetlen lehetett a határ, a jobbágyok nem tudták megmondani, hogy hány darabban vannak a földjeik. Galgahévízen arról nyilatkoztak, hogy az egésztelkes gazda két évben 55 kila gabonát, Túrán pedig évente 31 pm, azaz két évben 62 pm gabonát vethetett. Zsámbokon a két vető eltérő nagyságú volt: a hét darabból álló egyik vető kapacitása 30 pm, a másik vető nyolc darabjának pedig 34 pm. A községek elöljárói arról nem tettek említést, hogy a földesurak, illetve tiszttartóik időnként újraosztanák a lakosok között a szántókat. Az újraosztás mégis létezett. A túrái uriszék előtt 1813-ban az uradalom felperességével kezdett határrendezési perben az uraságot képviselő ügyvéd állítása szerint az uradalomhoz tartozó falvak „extravillánumjai” is nagy rendetlenségben voltak. Ennek okát abban látta, hogy „Túra és Héviz lakosai esztendőnként önnön maguk szokták egymás között felosztani és méregetni.” (PML. IV 165.a.82. doboz) Az összes termésen belül az őszi és tavaszi gabona aránya szinte településenként változik. A boldogi vetők (25 kila őszi, 12 kila tavaszi) 2/3-1/3 aránya pontosan megjelenik a gabonafélék mennyiségében. Versegen és Hévizgyörkön is ehhez közeli arányt figyelhetünk meg. Zsámbokon az arány az 50-50%-hoz közelít. Az Esterházy uradalom falvaiban Galgahévízen és Túrán az őszi gabona jelentős (83-73%-os) túlsúlya figyelhető meg. (2. táblázat) Rétek A hat falu határában elegendő rét volt található. A legnagyobb kiterjedésű rétet a turaiak birtokolták, nyolc szekér szénát kaszálhattak. Versegen és Boldogon hét, Galgahévízen és Hévizgyörkön öt-öt szekér széna jutott egy egésztelkes gazdára. A legkevesebb rét Zsámbokon volt, amelyen egy-egy egésztelkesnek csak három szekérnyi szénája termett, ezért a jobbágyok földesuraik Gödöllő közelében talál553
