Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA A régió parasztságának gazdasági helyzete kedvező. A gödöllői Grassalkovich- uradalomhoz tartozó két faluban számottevő volt az egésznél nagyobb telekhányaddal rendelkező jobbágyság aránya. Minden településen az egész- és féltelkesek tették ki a legnagyobb csoportot. Versegen, Hévízen és Túrán negyedtelkes jobbágyok is nagy számban jelen voltak a lokális társadalomban. Zsámbok és Hévízgyörk társadalma a leginkább polarizált: itt volt a legmagasabb (37- és 46%) a házas zsellérek aránya. (Novák L. E 2005.) Úgy tűnik, hogy vizsgált régióban a telkesjobbágy háztartásokon kívül a házas zsellérek többsége is rendelkezett őszi gabonával. Azokban a falvakban, ahol a szántóföldi termelésből alacsony volt a tavaszi gabona részesedése, a zsellér háztartásokban nem írtak össze tavaszi gabonát, de számos telkes jobbágy háztartásban sem. (PML. CE II. 281. Váci járás) Az egy háztartásra jutó őszi- tavaszi gabona mennyiségben jelentős eltérések voltak a régió falvai között. A legtöbb gabonája, háztartásonként több, mint 71 pm, a Grasssalkovich uradalomhoz tartozó Boldog lakóinak volt, jóllehet az áradások okozta sok kár és határának vizessége, posványossága miatt egyedül ezt a falut sorolták a harmadik osztályba. Azt is szükséges megjegyeznünk, hogy a zsellérek aránya minimális itt és gyakorlatilag minden háztartás rendelkezett ez említett nagyságú gabona mennyiséggel. A különböző uradalmakhoz illetve birtokosokhoz tartozó Versegen, Hévizgyörkön mintegy 50 pm, Zsámbokon pedig 40 pm gabona jutott egy-egy háztartásra. Mindhárom faluban a zsellérek többségének is volt gabonája, bár a térségben Hévizgyörkön és Zsámbokon kifejezetten magas volt a zsellérháztartások aránya. Az ötödik pontra adott feleletben a györki elöljárók ki is emelték, hogy a „gyalogok” is rendelkeznek 7 pozsonyi mérős vetéssel. A terméssel rendelkező háztartások közül a hg. Esterházy-uradalomhoz tartozó Hévízen és Túrán írták össze a legkevesebb gabonát egy háztartásban. Igaz, ezek tartoztak a legnagyobb falvak közé. (PML. CE 11.281. Váci járás, Wellmann I. 1967. Az adatok összegzése a 3. táblázatban olvasható) A Cserhátalja hat falujában a többcsaládos háztartások aránya Hévizgyörkön volt a legmagasabb, 28,5%. Boldogon, Túrán, Versegen és Hévizgyörkön 18-20% között mozgott, míg Zsámbokon mindössze 4%. Ez talán összefügg azzal, hogy itt volt a legmagasabb az lA telkesek aránya. (PML. CE 11.281. Váci járás) A régió falvaiban 835 háztartást írtak össze 1771-ben. A népességben 79,9%- nyi a telkes jobbágy, 14,7%-nyi a házas zsellér háztartások aránya, míg az önálló özvegy háztartások 4,7%-ot, a házatlan zsellérek 0,7%-ot tettek ki. A 18. század végére a társadalmi feszültségek nőttek. II. József jobbágyrendeletét, illetve a szabadon költözés országgyűlési megerősítését követően lehetővé vált, hogy az úrbéresek a növekvő terhek elől máshová költözzenek. A Podma- niczky család vérségi jobbágyai a 18. század végén panaszt tettek a vármegyénél amiatt, hogy a Majthényi család jobbágyainak elköltözése nekik terhesen esik, mert a helyben maradóknak az elköltözött jobbágyok adóterheit is fizetnie kell. A 18. század végére a Majthényi család falurészén az 1770-es urbáriumban jegyzett huszonhét egész jobbágy helyből, már csak huszonhárom egész és háromnegyed volt népes. „Most ismét számosán mentek helyet keresni az alsóbb vármegyékbe” írták 1803-ban a vérségiek. (PML. V3.C.4. 4. doboz, 50/1803.) 552
