Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
SOÓS ISTVÁN A vármegye azonban több mint 10 ezer forint befizetésével hátralékban maradt. Ezt az összeget kölcsönök felvételével próbálták kiegyenlíteni. A vármegye ezért Petrovay Lászlót a kölcsönök megszerzésére Bécsbe küldte, akinek sikerült is némi hitelt szereznie. Egy 1703. január 6-án kelt kötelezvény értelmében a fegyverjog megváltási díj kiegyenlítésére 3.000 rajnai forintot vett fel Bacskó Ferenctől és Johann Mechltől.158 Ez a kölcsön azonban korántsem volt elegendő a ius armo- гшп-hátralék törlesztésére. Ezért Petrovay Nedeczky Sándorral együtt újabb hitelezők után nézett, akiket a Palm-tetsvérekben meg is találtak. Összesen 10 ezer forint hitel felvételéről kötöttek velük szerződést. Ezt a pénzt 25%-kos kamatra egy évre vették fel. A Palm-testvérek a hitelszerződésben a vármegyétől egy megbízható kezes megnevezését is követelték, mégpedig olyan, akinek a vármegyében birtokai vannak. A vármegye kezesnek Johann Christoph von Vorsternt, az Udvari Kamara tanácsosát nevezte meg. A szerződésben előírták: amennyiben a vármegye a Palm-testvéreknek a jelzett határidőre az említett összeget kamataival együtt nem fizetné vissza, akkor azt Vorsternnek jogában áll a vármegyei birtokosoknak a fegyverjog-megváltás fizetésére kötelezett birtokaiból, vagy ha ilyenek nem lennének, a vármegye bárhol, a Magyar Királyságban található jószágaiból a kamatokkal és a kiadási költségekkel együtt, vagy meghatalmazott útján, vagy választott bírákkal behajtani.159 A vármegye minden valószínűség szerint hozzájutott a hitelhez, és megpróbálta a hiányszó összeget a még nem fizetett birtokosoktól beszedetni. A pénzek begyűjtése azonban igen lassan. Még 1703 nyarának végén is jócskán akadtak olyan közbirtokosok, akik hátralékban voltak és nem szolgáltatták be a rájuk eső összeget. A vármegye ebben a helyzetben azzal a javaslattal állt elő, miszerint írjanak levelet az Udvari Kamarának, hogy a fegyverjog megváltásának díját meg be nem fizetők esetében függesszék fel a végrehajtást.160 Ezt a kamara természetesen nem fogadhatta el. Ugyanakkor látnia kellett, hogy a fegyveijog-megváltási hátralékok behajtásával megbízott vármegyei adószedő nem tudott boldogulni. Ezért a perceptor a feladat hatékonyabb elvégzése érdekében a vármegye harmadik járásában (pilisi) a hátralékok begyűjtését vármegyei biztosra (Sembery Ferenc) bízta.161 Hogy Sembery milyen eredménnyel járt, arról nem szólnak a kútfők. Ügy tűnt, hogy az Udvari Kamarának a Rákóczi-szabadságharc kitörése miatt nem maradt ideje újabb intézkedéseket foganatosíttatni a ius armorum behajtása érdekében. A vármegye azonban ezek nélkül is, jóllehet csak jó két esztendővel később, de behajtotta a birtokosoktól a hiányzó összeget, és a vármegyei perceptor 1705. augusztus 20-án összeállíthatta fegyveijog megváltásáról szóló számadást.162 A ius armorum a birtokjog-igazoláshoz hasonlóan természetesen nem került ki a bécsi Udvari Kamarán tárgyalt legfontosabb ügyek sorából. A Neoacquistica Commissio a Királyi Fiskussal együtt 1715 után is követelte a birtokosoktól a fegyveijog- megváltási adó megfizetését. A birtokosok egy része, különösen az indigenatus új föl158 PmL, IVl-d. 1703. No. 5.; Borosy-Szabó, II. 157. p. 169 PmL, IVl-d. (1703. No. 3.); Borosy-Szabó, II. 152. p. 160 PmL, rVl-a/1. VII. k. 862. p. (1703. augusztus 21-22-i restauráló közgyűlés.); Borosy, V 45. p. 161 PmL, IVl-a/1. VII. k. 863. p. (1703. augusztus 25-i közgyűlés.); Borosy, V 46. p. 162 Ld. erről: PmL, IVl-d. 1705. No. 1.; Borosy-Szabó, II. 158-161. p. 50
