Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... A térség szinte összes falujában ajármos ökörrel rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma megközelítette, néhány estben meghaladta a két-két párat, Ecseren majdnem elérte a három párat. Egy településen, Péteriben inkább a háztartásonkénti egy-egy pár ökör valószínűsíthető. A térség lótartása is meglehetősen fejlett, a falvak többségében a lóval rendelkező háztartásokban elérte, vagy kevéssel meghaladta az egy háztartásra átlagosan jutó lovak száma az egy párt. Még ennél is magasabb az egy háztartásra jutó átlag Ecseren (3,1 ló/háztartás) Péterin és Sápon viszont igen alacsony az egy háztartásra jutó átlag.24 b.l A fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány nagysága A régió falvainak fejőstehén állománya átlagos, szinte nincs olyan község, amelyben ne jutna legalább egy-egy tehén egy (telkes és zsellér) háztartásra. Kivételt jelent Bénye, Péteri és Maglód, ahol az állatlétszám jelentősen alatta maradt a háztartások számának. A növendékmarha tartás jelentősnek mondható Gyomron. A csikónevelés jelentéktelen. Fejlett volt a települések juhtartása is. A telkes jobbágyság tehetősebb rétegének gazdaságaiból szinte nem hiányozhatott a juh, egy-egy gazdaságban viszonylag jelentős, 15-25 db-os állomány is lehetett. Az igásállat állomány mennyiségéhez hasonlóan ebben a vonatkozásban is kiemelkedik Ecser, ahol a legmagasabb mind a juhtartó gazdaságok száma, mind pedig az gazdára átlagosan jutó juhállomány. Néhány faluban (Bénye, Szecső, Maglód) azonban mind a juhtartó gazdaságok száma igen alacsony, mind pedig az egy gazdára jutó állatszám. (5. táblázat) Szőlőművelés Péterit és Bényét kivéve minden településen a hasznot hajtó tényezők között említették a szőlőhegyek létét. Pándon és Szecsőn egyenesen jó szőlőhegyről beszéltek. Három falut (Ság, Bénye, Gyömrő) kivéve ugyan a háztartások elég nagy százalékában összeírtak bort, az egy-egy háztartásra jutó mennyiség azonban alacsony volt. A bor mennyiségét tekintve másik három faluban - Szecsőn, Gombán és Kókán - volt jelentősebb a szőlőművelés, bortermelés. Pándon Ságon, Szecsőn és Kókán gyümölcsfákat is neveltek a szőlőben. Kókán hét, Úriban és Gombán négynégy, Maglódon és Bényén két-két pálinkafőző vasfazekat írtak össze. (Wellmann I. 1967:184-216. és PML. CR II. 281. Kecskeméti és Váci járás) A földrajzi helyzet és az ökológiai környezet szerepe (haszna, kára) a parasztság gazdálkodásában Természetes növénytakaróból nyerhető hasznot Pándon, Úriban, Szecsőn, Menőén, Gyomron, Sápon és Kókán említettek. Felsorolták a gúzsnak való vesszőt, a boronának alkalmas tövist. Említették a biliéi makkoltatás lehetőségét, a fedél24 A Wellmann Imre számítási módját követő 7. táblázatból látható, hogy 1760-hoz viszonyítva az egy úrbéres háztartásra átlagosan jutó jármos ökör és vonó állat állomány a legtöbb településen csökkent. 497
