Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA egy családmag volt található, 14,5%-ban két házas férfit, azaz két családmagot írtak össze. Ennél bonyolultabb háztartás csak 3%-ot tett ki a mezővárosban. Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint a falvakban 847 háztartás volt. Ebből mintegy 75% a telkesjobbágy 10,5% a házas zsellér. A házatlan zsellérek aránya 8%-ot, az önállóan összeírt özvegyeké pedig mintegy 6% -ot tett ki. Az itteni telkesjobbágy háztartások 82%-ban csak egy családmag volt található, mintegy 17%-ban két családmagot írtak össze. Ennél bonyolultabb háztartás összesen tíz volt a térségben. A térség többi falvához viszonyítva különösen magas volt a két- illetve három családos háztartások aránya Tóalmáson (26%) és Szentlőrinckátán (22%). (PML. CEIL 281. Kecskeméti járás) Földművelés aj Határhasználat: Szántók A térségben egy mezőváros - Nagykáta - volt, ennek határát három nyomásra osztották, de a saját határban csak egy nyomásnak tudtak teljes egészében helyet biztosítani. A másik két nyomás egyikének harmad része, a másikának ötöd része szomszédos bérelt pusztára - Egreskátára, illetve Sőregre - szorult. Háromnyomásos volt még a határhasználati rend Tápiószentmártonban, Farmoson, valamint Tóalmáson. Ez utóbbi faluban az egész helyes jobbágy 12 db földet bírt a három nyomásban, amelyek területe összesen 59 pm volt. Tápiószentmártonban a hat földesúr jobbágyai földjeinek a száma és nagysága is különbözött egymástól - 3-9 darab földje, 36-51 pm vetése lehetett az egészhelyesnek. Farmoson hasonló volt a helyzet, de a különbségek nem voltak olyan nagyok, mint Tápiószentmártonban. Mindkét földesúr részén 21 darabból állt a szántó, amelybe 60-84 pm vetést tehettek az egész helyesek. Ot falu határát két nyomásos rendben művelték. Tápiógyörgye és Szent- mártonkáta határában is földesuranként különbözött a földdarabok száma és a szántók nagysága. Györgyén 5-8 darab földből álló, 28-40 pm nagyságú, Szent - mártonkátán 4-8 darab földből álló, 20-53 pm nagyságú telkek voltak. Szentlőrinckátán az egész helyes jobbágy 10 darab földje 36 pm fogadott be. Tápiószelén nyolc földesúrnak voltak telkes jobbágyai, földjeik száma és kiterjedése nagy különbségeket mutatott. Tápióbicskén két földesúr volt. A Beleznay Mihály részen lakó jobbágynak 10 darab, 41 pm-re való szántója volt; az ősziek alá, a tavasziak alá 3 darab, 20 pm-re való. Ez utóbbit azonban nem minden esztendőben szántották, mert a jószág számára nem volt víz a közelben. A Hellenbach János részén lakó jobbágyok 8 darab, 20 pm-re való őszi szántón, két darab 7 pm-re való tavaszi szántón gazdálkodhattak. Ez utóbbit szüntelenül szántották, ezért nagyon sovány volt. A szentmártonkátai határ egyik, a nyomásoktól elkülönülő részén talajváltó gazdálkodást, parlagolást is gyakoroltak: 1757 táján a határ partos részét „felverték”, három évig szántották, ezt követően pedig legeltették. 480
