Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA hatjuk, hogy csupán egy településen - Cegléden - van szinte minden telkes jobbágynak jármos ökre, átlagosan majdnem mindegyiknek két pár. Nagykőrösön pedig a telkes háztartások számának több mint kétszerese az ökröt tartó háztartások száma. A többi településen nemegyszer lényegesen alatta marad a jármos ökörrel rendelkező háztartások száma a telkes jobbágy háztartások számának. Két faluban - Pilisen és Irsán - még vonóállat sem volt minden telkes gazdaságban. A jármos ökörrel rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma Üllőn és Monoron megközelíti a két-két párat. A többi településen inkább a háztartásonkénti egy-egy pár ökör valószínűsíthető. A lótartás meglehetősen hátramaradott. A falvak többségében a lovat tartó háztartásokban sem éri el az egy háztartásra átlagban jutó lovak száma az egy párt. Ez alól Üllő és Abony kivétel, itt átlagosan egy-egy pár ló volt egy háztartásban.22 Wellmann Imre az 1760-as dikális összeírás igás- és vonóállat adatait az összes telkes jobbágy háztartásra vetítve közölte. A jelen vizsgálatban (és táblázatokban) mi csak azokkal a háztartásokkal számoltunk, amelyekbe valóban voltak igás- és vonó állatok. A 7. táblázatban azonban olyan módon közöljük az 1760. évi és az 1771. évi adatokat is, amelyeket Wellmann Imre számítási módjával nyertünk. Látható, hogy az egy úrbéres háztartásra átlagosan jutó jármos ökör és vonó állat állomány minden településen csökkent. b.l A fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány nagysága A régió falvainak fejős tehén állománya átlagos nagyságú; szinte nincs olyan község, amelyben ne jutna legalább egy-egy tehén egy (telkes és zsellér) háztartásra. Kivételt jelent Pilis és Irsa, ahol az állatlétszám jelentősen elmaradt a háztartások számától. A növendékmarha tartás Nagykőrösön és Monoron játszott nagyobb szerepet. A csikónevelés jelentősége Cegléden és Nagykőrösön volt nagyobb. Fejlett volt a települések juhtartása is. A telkes jobbágyság tehetősebb rétegének gazdaságaiból nem hiányozhatott a juh, egy- egy gazdaságban jelentősebb 20-40 db-os állomány is lehetett. (5. táblázat) Szőlőművelés Abonyt és Irsát kivéve minden településen a hasznot hajtó tényezők között említették a szőlőhegyek létét. A falvakban ugyan a háztartások elég nagy százalékának volt bora, az egy háztartásra jutó mennyiség azonban alacsony volt. Három mezővárosban - Monoron, Cegléden és Nagykőrösön - volt igazán jelentős a szőlő- művelés, bortermelés. Monoron a háztartások mintegy 86%-nak volt bora, egy háztartásra közepes mennyiség, mintegy 10 akó jutott. Cegléden viszonylag alacsony volt (56%) a szőlősgazdák aránya; az egy háztartásra jutó mennyiség azonban meghaladta a tíz akót. Nagykőrös volt a térség legnagyobb bortermelője, mind mennyiségileg, mind az egy háztartásra jutó átlag tekintetében. A mennyiség azonban nem párosult minőséggel. Boraik gyengék voltak, nyáron megromlottak, ezért 22 A Wellmann Imre számítási módját követő 7. táblázatból látható, hogy 1760-hoz viszonyítva az egy úrbéres háztartásra átlagosan jutó jármos ökör és vonó állat állomány minden településen csökkent. 470
