Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA budaörsi határ annyira szűk volt, hogy a kevés számú és minimális teleknagysággal rendelkező gazdaságok második nyomásbeli földjeit a szomszédos csíki pusztán mérték ki. (További részleteket lásd a pusztabérleteknél.) Budaörsön a későbbiekben - valószínűleg az 1780-as években - bevezették a három nyomásos határhasználati rendet, 1848-ban azonban megszüntették a nyomáskényszert. (PML. IV 165. all. doboz) Törökbálinton az egész-, fél- és fertályos gazdák között volt a föld felosztva, habár a földek nem voltak arányosak. (A tabella szerint tizenkét több mint egész telkes és hatvan db háromnegyed telkes gazda volt a faluban. Novák L. F. 2006.) Az egészhelyes gazdának az egyik vetőben hét db, összesen 42,5 pm nagyságú földje volt. A másik esztendőben nyolc db, 43 pm-nyi földet művelhetett. Két év alatt az egészhelyes 85,5, a félhelyes 41,75, a fertályos 20,75 pm gabonát vethetett. (Novák L. F. 2006.) Az 1771. évi dikális összeírás szerint mind a budaörsi, mind a törökbálinti gazdaságokban nagyjából azonos, mintegy fele-fele arányban rendelkeztek őszi-, illetve tavaszi gabonával. így feltételezhetjük, hogy a vetésterület is ilyen módon oszlott meg. (2. táblázat) A kilenc pontra adott válasz alapján fentebb részletezett, igen eltérő teleknagyságok ellenére a gabonával rendelkező háztartásokra átlagosanjutó gabona mennyiség minimális eltérést mutat a két település gazdaságai között. A lényeges különbség az összes mennyiségben van, mert Budaörsön jóval magasabb a zsellérek száma, mint Törökbálinton és ezen réteg háztartásaiban egyik faluban sem írtak össze gabonát. (3. táblázat, PML. CP II. 281. Pilisi járás) Rétek A budaörsieknek nem voltak rétjeik saját határukban, de rétföldjeik, rétpótlékok igen, amelyek a Geissbarth, Buschacker és Kammer Wiese dűlőkben helyezkedtek el.(PML. IV165.a. 11. doboz) Csak a bérelt pusztán kaszálhattak egy szekérre való szénát. Törökbálinton az egészhelyesnek jobbágynak négy szekér szénát termő rétje volt, sarjút is kaszálhattak volna, azonban az első kaszálás után rétet inkább marhalegelőként hasznosították, nem tilalmazták. b./ Irtásföldek Irtásföldről sem Budaörsön, sem Törökbálinton nem történik említés a kilenc pontra adott válaszokban. Budaörs 1858 októberében kezdődött úrbéri perében azonban a lakosok azt állították, hogy a „Kukuruß Acker” dűlőben nyolcvankét zsellérnek 0,75-0,75 holdja van, „amelyet, mint némelyek apáiktól hallották a zsellérek irtottak volna ki”, és amely után 1828-ig nem fizettek semmit. c./ Nyomáson kívüli földek, kertek A budaörsiek kilenc kérdőpontra adott válaszában olvasható, hogy a telki állományhoz tartozó szántókon kívül mindenkinek van egy kis kukorica földje is. Ugyan ez a helyzet Törökbálinton is. Itt azt is megtudjuk, hogy a kukoricából, mint majorsági földön termett növényből ötöd dézsmát adnak. Ebben a faluban a lakosoknak káposzta - és kenderföldjei is voltak. 424
