Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA mértek a telkekhez rétpótlék címén. Amint az a pátyi határhasználatra vonatkozó tanúvallomásból kiderült, a rétpótlék földek után nem kellett földesúri járadékot fizetni. Egyáltalán nem volt rét Pátyon, Telkiben, Zsámbékon és Tinnyén. Ez utóbbi faluban azonban azt is elmondták, hogy némelyek az erdőben csináltak irt- ványréteket, amelyeken 1-3 szekér szénát is kaszálhattak. Ez a mennyiség is jelentősen meghaladta a toki gazdák lehetőségeit, akik közül csak a % telkesek kaszálhattak egy kétlovas kocsira valót, a többinek be kellett érnie egy-két petrencével. Budajenőn az egész telkesnek volt egy szekér szénát termő kaszálója, míg Bián a félhelyes jobbágy kaszálhatott két - négyökrös - szekér szénát. Torbágyon a kaszálók szárazak voltak, ezért sarjút nem kaszáltak (értelemszerűen a többi helyen sem), viszont az egész helyes gazdának 3 szekérnyi szénája termett. A legjobb helyzetben a perbáli gazdák voltak. Mindegyiküknek a teleknagyságnak megfellő nagyságú hét nyilasa, hét db kaszálója volt. Az itt kaszált széna mennyiségét nem tudjuk, de arról beszámoltak a bírák, hogy a nyilasok partjait felszántják és mo- harral vetik be marháik számára. Jó évben akár 6 szekér mohar is termett. Vályi András munkájában az olvasható, hogy Tinnyén és Tökön is termelnek vetett takarmányt - muhart. (Vályi A. III. 501. és 522.) b.l Irtásföldek Bián némelyek a szőlők alatt csináltak irtásokat, amelyekben szilvás kertek, vagy kender- és kukoricaföldek voltak. Bián a majorsági földön lévő erdő egy részében telepítettek szőlőt nem sokkal a rendezés előtt. Tinnyén a teleknagyság arányában a telki állományon felül az irtványnak való földeket is ki mutatták. Akik már elvégezték az irtást, azok 1,5 pm vethettek bele. Az erdőben ezen kívül irtványrétjeik is voltak. (Novák L. F. 2006.) Az 1799-ben Torbágyon újra elosztott köles földek is irtvány eredetűek lehettek, mivel a torbágyi telkes gazdák még 1850-ben is 24 hold irtványföldet béreltek, holdját 1 pengő ft 36 xr-ért és 1,5 pm szemes kukoricáit. (PML. IV 165.a. 37. doboz) Telkiben az úrbéri perben a jobbágyok a „Stockacker” nevű föld uradalmi elfoglalását sérelmezték, mert azt ajobbágyok irtották. (PML. IV 165.a. 71. doboz) A pátyiak az 1841-ben a helytartótanácshoz intézett kérvényükben azt állították, hogy irtványföldjeik már az urbér behozatalakor is léteztek, de a földesurak azokba invesztált pénzeiket nem térítették meg. A földesurak szerint azonban Pátyon az urbáriumkor nem voltak irtások de utána a jobbágyok sok irtást tettek. Ezeket olyan hosszú ideig használták, hogy a belőlük származó jövedelemből megtérült a munkájuk, és ez kizárja a visszaváltást (ingyen kell visszaadniuk.) 1815-ből néhány a pátyi lakosok által eladott hidegvölgyi irtásföld méretét is megismerhetjük: ezek 100 -, 120 -, 150 öl hosszúak és 10-, 12-, 21 öl szélesek voltak; területük 1000 és 2100 négyszögöl között mozgott. (PML. IV 165.a. 43. doboz) c./ Nyomáson kívüli földek, kertek Telkit kivéve minden településen voltak nyomáson, sok esetben telki állományon kívüli földjei is a jobbágyoknak, néhány esetben a zselléreknek is. Kenderföldje volt Bián a tehetősebbeknek, és a szőlő alatti irtásokba is vettették a növényt. Pátyon keveseknek, Perbálon mindenkinek, a zselléreknek is 398
