Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... gazdáknak” 18 hold földje volt, az egyik dűlőben öt, a másikban hat, míg a harmadik nyomásban hét. Ez a megfogalmazás még jelenthetne terület- mértéket is, azonban az öt holdba 24 pm, a hat és a hét holdba 28,5 -28,5 pm vetés ment. Azon túl, hogy egy területmérték hold 2 pm nagyságú volt, a második dűlőben a hat és a harmadik nyomásban a hét hold nem lehetett egyforma nagyságú. A harmadik nyomásban egyik-másik darab föld azonban lehetett kisebb, mint a másodikban, így ugyannyi vetést eggyel több darab földbe lehetett tenni. A községi elöljárók a válaszok megfogalmazásakor tehát az 5. kérdés „nyomására” használták a földdarab helyett a hold fogalmát. A területmérték hold méretét igazolta a pátyi születésű, de biai lakos Silingi János, aki azt vallotta a pátyi úrbéri perben, hogy „egy eke egy nap alatt két pesti mérő alá való földet megszántott.” (PML. IV 165.a. 43. doboz)« b.) calcatura - nyomás - vető - döllő/dűlő - tábla. Hét településen ezekkel a fogalmakkal jelölték a szabályozott határhasználati rendben az egy esztendőben művelt földdarabot, azaz a nyomást / calcaturát. Két településen - Tinnyén és Perbálon - egyiket sem használták, ennek következtében Tinnyén még a szövegösszefüggésből sem tudjuk megállapítani a határhasználati rendet. Egy-egy településen az öt szóból kettőt, hármat szinonimaként is említettek: Bián nyomást és táblát, Torbágyon nyomást és döllőt, Zsám- békon nyomást és vetőt, Pátyon nyomást, táblát és döllőt. Jenő és Tök elöljárói a vető szóval, jelölték a nyomásokat, Telkiben a nyomás latin megfelelőjét használták. Perbálon nem szóltak a határhasználat rendjéről, de valószínűleg nyomás értelemben említették a döllő szót. Erre utal nyilatkozatuk azon mondata, amelyben azt fejtették ki, hogy a földek nem arányosak, az egyik dűlő kisebb, a másik nagyobb; amely gazdának az egyikben kevesebb a földje, annak kipótolják a másikban - ez a két nyomásos határhasználati rendet valószínűsíti. (Novák L. F. 2006.) Két nyomásos volt a határhasználat rendje Perbálon, Tökön, Zsámbékon. Mindhármat a II. osztályba sorolták, és talán nem véletlen, hogy mindhárom kamarai birtok volt. Az egyházi- és magán földesurak birtokain - Bián, Torbágyon, Pátyon, Telkiben, Jenőn - három nyomásra osztották a határt. A közbirtokos föl- desurak falujának Tinnyének a határhasználati rendjét a forrásból nem ismerhetjük meg. A két- és háromnyomásos határhasználati rend megoszlása a zsámbéki medence falvai között azt is jelzi, hogy nem lehet etnikai csoporthoz kötni a fejlettebbnek mondott háromnyomásos rend alkalmazását. A megközelítőleg azonos természetföldrajzi viszonyok között ebben sokkal inkább a földesúré volt a döntő szerep. További részletekbe menő vizsgálatot igényelne annak tisztázása, vajon a települések osztályozásánál volt-e jelentősége a határhasználati rendnek. Az őszi és tavaszi gabona mennyisége minimális eltéréssel, lényegében egyenlő arányban oszlott meg minden faluban. Az őszi gabona aránya a legalacsonyabb, 45,2% Jenőn, a legmagasabb 56,4% Zsámbékon volt. (2. táblázat). Az őszi és tavaszi gabona egymáshoz viszonyított arányának értékelése során sem a határhasz- 13 13 Egy pesti mérő egyenlő 800 négyszögöllel, azaz egy pozsonyi mérőnyi területtel. Bogdán I. 1990:382. 395
