Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés

A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703)

Zsámbok fiskális összeírását.86 A Beniczkyek azonban nem hagyták veszni jogosnak vélt ügyüket,87 különös tekintettel arra, hogy az 1711. évi, fent idézett összeírás szerint a birtok nagysága (29 telek) nem haladta meg a 32 jobbágytelket.88 Tehát, ahogy beadványaikban is többször felpanaszolták, a jogügyigazgató-helyettes önkényesen járt el, amikor a fiskus javára ítélte meg jószágukat.

A Fáyak dányi birtokuk esetében a teleknagyságra hivatkozva utasították el a jogügyigazgató-helyettesnek azt az álláspontját, hogy a szóban forgó jószág kiterjedése (31 és fél telek) meghaladja a nádori adományozásban megengedettet. Mivel azonban, ahogy arra az 1711. évi kamarai összeírás készítője is rámutatott, a szóban forgó birtok területe a falut körbevevő egész völgyre kiterjedt, ennélfogva a jószág nagysága elérte a 34 jobbágytelket.89 így a Fáyak érvelése okafogyottá vált. Miután a Commissio 1702 nyarán kilátásba helyezte a dányi jószág becslését,90 még ugyanazon év őszén sor is került annak elkobzására. A Fáyak, nevezetesen Fáy László, a Beniczkyekhez hasonlóan szintén még évekig pereskedtek a fis- kussal Dány visszaszerzéséért. Mindhiába. Miután 1715-ben a Budai Kamarai Adminisztráció felmérette és összeíratta a Fáyak Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokait (Dány, Tété és Halomháza puszta; ezeken összesen 65 telket birtokolt a család), a kamara ismételten azzal utasította el Fáy László Dány birtoklására vonatkozó jogigényét, hogy az nem felel meg a nádori adományozás szerint előírtaknak.91

A Beniczkyekhez és a Fáyakhoz hasonlóan Osztroluczky János, majd halála után özvegye, Justh Judit sem volt hajlandó elismerni a Commissio határozatát, és visszakövetelte Pest és Nógrád vármegyei birtokait. 1702-ben és a következő esztendőben a Bizottság működésének befejezéséig kérvényekkel ostromolta a kamarai hatóságokat, de még magát a nádort, Esterházy Pált is birtokaik visszaszolgáltatása ügyében.92 Hasztalanul. A Commissio ugyan minden alkalommal megtárgyalta beadványaikat, de érdemi választ azokra nem adott.93 Justh Judit azonban nem nyugodott bele a Commissio, illetve a jogügyigazgatóság döntésébe. 1703. augusztus 31-e után is - igazát keresve - 1707-ben újabb kérvényben kereste meg a Magyar Kamarát, amely - mivel az ügyben nem volt döntési felhatalmazása, Justh beadványát egy felterjesztésbe belefoglalva megküldte az Udvari Kamarának. A bécsi udvari hatóság csak négy év múlva adott választ, amelyben ismételten elutasította Justh keresetét, egyúttal újabb vizsgálat elvégzését kérte a Magyar Kamarától.94 Érdekes módon az 1711. évi összeírás a Pest-Pilis-Solt vármegyei

86 Ld. erről: MOL, E 117 11. cs. No. 138. (1702. augusztus 11-i ülés.)

87 A kútfők tanúsága szerint még 1706-ban is perlekedtek a fiskussal és a Magyar Kamarával. Ld. erről: MOL, E 21 (1706. november 8.) Föl. 11.

88 Ld. fent a 80. sz. jegyzetet.

89 Ld. erről uo.

90 Ld. erről: MOL, E 117 11. cs. No.135. E (1702. június 13-i és 21-i ülések.)

91 Ld. ezt: MOL, E 156 Fasc. 30. No. 79. (Conscriptio. 1715. február 6.)

92 Ld. ezt a közölt iratok között (I. lOl.sz.)

93 Ld. ezeket a folyamodványokat, illetve kérvényeket: MOL, E 117 11. cs. No. 135. (1702. június 19-i ülés.); No. 142. (1703. június 21-i ülés.); No. 152. A. (1703. február 12-i ülés.); No. 152. G. (1703. március 23-i ülés.); No. 152. M. (1703. augusztus 17-i ülés)

94 Ld. ezeket: Acta dominae Judithae Just Osztroluczkianae respectu bonorum ad dominium Hathvan occupatorum. (Pozsony, 1707. december 10.; Bécs, 1711. november 18.) - MOL, E 117 8. cs. Fasc. XX. No. 4.

37