Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLÁRA formátus népesség viszont néhány településen jelentősen megnövekedett (például Abony, Gyón, Nagykőrös, Pánd, Tápiószentmárton stb.). A gyarapodó váci járásban 62,86% katolikus, 19,29% evangélikus, 15,79% református, 1,95% zsidó lakott, és igen kicsi volt a görögkeletiek részesedése. Zsidó lakos 44 településen élt. A benépesült puszták száma itt is növekedett. Dunakeszi kivételével minden településen éltek nem katolikusok. Az evangélikus többség a szlovák falvakban tovább növekedett (Bénye, Csornád, Domony, Mende, Nagy- tarcsa, Váckisüjfalu stb.), de voltak ellenkező példák is: Aszódon, Csömörön, Gal- gagyörkön az evangélikusok mellett egyre több katolikus szlovák lakos élt. A pilisi járásban a katolikusok részesedése most is meghaladta a megyei átlagot: 69,96% volt. Az evangélikusok száma elenyésző, és a szerbek beolvadása miatt 1820-hoz képest közel 800 fővel lett kisebb a görögkeleti felekezet. A zsidók aránya már 6,02%-ot tett ki, és így a legmagasabb volt a megyében; % részük most is Óbudán élt. Bár hat település kivételével mindenütt katolikus többség volt, össszesen kilenc olyan plébániával rendelkező helységet találunk, ahol nem volt más felekezetű lakos. A solti járásban 1840-ig tovább növekedett a lakott puszták száma, amelyek közül 77-nek adatait közli a schematismus. A katolikusok aránya most is jóval alacsonyabb volt a megyei átlagnál, mindössze 47,95%-ot tett ki. Dunaegyházán, Hartán, Kiskőrösön, Soltvadkerten sok volt az evangélikus (a járásban 14,19%), és a reformátusok aránya (36,22%) most is a legmagasabb a megyében. A görögkeletiek száma tovább csökkent, és a lakosságnak mindössze 1,48%-át kitevő zsidók ezúttal is zömmel Apostagon laktak. Dusnokon és Hajóson csak katolikusok éltek, de a többi, plébániával rendelkező településen voltak más vallásúak is. A katolikus lakosság jelentős része az egyre népesedő pusztákon telepedett le (például Halom, Hillye, Szakmár, Homokmégy, Öregcsertő, Réztelek stb.), amelyek egy része a későbbiek során faluvá is fejlődött. Az 1820-as és 1840-es felvételek együttes adatai diagramját ld. a Függelékben. A két statisztika összehasonlításából megállapítható, hogy a megyében a lakosság 3/5 része a 19. század első felében katolikus volt, azonban e felezethez képest gyorsabban nőtt a protestánsok száma. Mindenütt kevesebb görögkeleti és több zsidó élt az egyes helységekben. Megfigyelhető az is, hogy a települések képe felekezeti szempontból egyre differenciáltabb lett, így alig találunk olyan, plébániával rendelkező falut vagy mezővárost, ahol a katolikusok mellett más vallásúak ne éltek volna. A népesség gyarapodása eleve magával hozta - például a vegyes házasságok miatt - a felekezetek keveredését, de az adatok azt is mutatják, hogy a helyben lakók egyre befogadóbbak és toleránsabbak voltak az újonnan érkezettekkel szemben (például a református településeken a katolikusokkal, a katolikusokon a két protestáns felekezettel, a katolikus-evangélikus helységekben a zsidókkal). A differenciálódást igazolják a katolikus lakosság nyelvére vonatkozó adatok is. Jellemző a magyar nyelv általános elterjedése. A korábbi kecskeméti és váci járásban 1840-ben már minden plébánián használatos volt a magyar, a Soltiban ilyen 76 Ld. a X. sz. mellékletet. 310
