Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLÁRA solti és dunaegyházi takácsok privilégiuma, de volt takács szervezet Hartán, Gödöllőn, Dunapatajon is. A termékek felvásárlásában a környező településeken élő zsidó kereskedők kaptak szerepet, például Abony, Aszód, Pécel, Zsámbék, Apostag helységekből. Ezek száma a 18. század utolsó évtizedeitől a korábbinál gyorsabban növekedett. II. József ugyanis megnyitotta előttük a szabad királyi városokat, lehetővé tette a német nevek felvételét, ipari és kereskedelmi tevékenység gyakorlását. A városok vezetősége azonban sok nehézséget gördített beköltözésük elé, így a fő letelepedési területeik a falvak és mezővárosok maradtak. Az iparosok különféle etnikumhoz tartoztak. A helyi igényeket kielégítők - helyzetükből adódóan - az adott települések különféle nemzetiségű lakói közül kerültek ki, míg a piacra termelő iparosok magyarok és németek voltak. Jellegzetesen magyar mesterség volt a csizmadia, fazekas, szűrszabó. A németek között sokan voltak a szabók, cipészek (schuster), asztalosok stb. Megfigyelhető, hogy a német településeken az átlagnál több iparos élt (például Soroksáron, Budafokon, Budakeszin, Hajóson stb.). A bedolgozó, szövő-fonó iparosok főként a szlovák falvakban laktak (például Irsa, Ecser, Domony, Isaszeg stb.), és még eredeti hazájukból hozták magukkal az egyes nemzedékek között áthagyományozódott mesterségbeli tudást. Az 1828-as összeírás alkalmával 23 pusztát is számbavettek, amelyek közül 15-ben volt állandó lakosság. Az összeírtak száma 1326 főt tett ki, akik közül volt 316 házas, 272 házatlan zsellér, 50 iparos és 2 kereskedő, összesen 329 házzal. A legnagyobb puszta a csaknem falunak tekinthető Újkécske, ahol 172 ház állt, az összeírtak száma pedig 353 volt. Törteién, ahol 206 lakost írtak össze, mindösze három ház volt, három házas és 89 házatlan zsellérrel. Egyáltalán nem volt ház Adacson, Felsőnyáregyházán, 0- és Újbögön, Oszláron. Itt is csak házatlan zsellérek, cselédek éltek. A Budafokhoz csatlakozó Albertfalván 31, Alsódabason 7 zsellérsorú iparos is volt. * * * Befejezésül a megye lakosságának nemzetiségi (és ezzel szoros összefüggésben felekezeti) hovatartozását vizsgáljuk meg két időmetszetben: 1820-ban és 1840-ben. Forrásaink a két évben megjelent schematismusok a székesfehérvári és váci72 egyházmegyéből, az esztergomi és kalocsai73 főegyházmegyéből, amelyek - az egyéb információk mellett - plébániánként! csoportosításban tartalmazzák a lakosság adatait. A plébániák a katolikus egyház legkisebb szervezeti egységei egy-egy anyatemplommal és a püspök (érsek) által kinevezett plébánossal. Hozzájuk az adott település lakosságán kívül filiák is tartoztak. A filiák lehettek jelentős települések, ahol kis számú katolikus és nagy számú nem katolikus lakosság élt, de lehettek puszták, vagy egyéb lakott helyek is (majorok, tanyák, szállások, csárdák), ahol eleve alacsony volt a népességszám. A schematismusok adataiból a lakosság száma, felekezeti hovatartozása és használt nyelve érdekes. Utóbbiakra plébániánként - ezúttal is a katolikus lakosság vonatkozásában - az 1820-as évektől van 72 Schematismus ... Vaciensis 1820, 1840. 73 Schematismus ... Colocennsis et Bacsiensis 1820, 1840 306
