Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) Az 1771. évi dikális és taxális összeírások részletes adatait az V számú melléklet tartalmazza. Ennek alapján a következő összefoglalás állítható össze: 7. sz. táblázat A családfők száma 1771-ben a dikális és taxális összeírás szerint hospes és özvegy házas házatlan taxás összesen egyéb csalddß zsellér zsellér Kecskeméti járás 5 179 585 3168 1186 424 10 539 Váci járás 4 230 789 1990 723 387 8 119 Pilisi járás 3 900 1047 2762 761 381 8 851 Solti járás 4 599 709 2157 317 189 7 971 Összesen 17 905 3130 10 077 2987 1381 35 480 (Az összeírásban a ridegek már nem szerepelnek.) A táblázathoz tartozó és a két összeírást összehasonlító diagramot ld. a Függelékben A táblázatok összevetésével kiderül, hogy az összeírtak száma 72%-kal nőtt, tehát az 1744 óta eltelt 27 év alatt kisebb volt a gyarapodás, mint a 18. század korábbi évtizedeiben. A jobbágyok (hospesek) családfőinek száma 23,7%-kal lett magasabb, több, mint ötszörösére nőtt viszont a házas, és duplájára a házatlan zsellérek száma. Ebben a vonatkozásban azonban a járások, illetve a kisebb tájegységek között voltak különbségek. A fejlődés tendenciái mások voltak, mint amit az 1744-es összeírásnál láttunk. A legnagyobb, több, mint kétszeres gyarapodás a pilisi járásban volt, a Soltiban a 98, a váciban a 67, a kecskemétiben csak a 38%-ot érte el. A legkevésbé fejlődő kecskeméti járásban 63 helységet, mezővárost, falut és pusztát írtak össze. Az 1744 óta eltelt időszakban Farmos és Újszász község lett, Tápiógyörgye és Tatárszentgyörgy viszont kimaradt az összeírtak sorából. Több, mint kétszeresére növekedett Alpár, Bugyi, Okécske, Soroksár, Tápiószentmárton családfőinek száma. Jelentős emelkedés volt Kecskeméten és Cegléden, míg Nagykőrösön, Nagykátán, Tápióbicskén és Tápiószelén - ahol a korábbinál kevesebb taxalista nemes élt - csökkenéssel találkozunk. A zsellérek családfőinek száma a járásban összesen 4354 volt, 84%-a a jobbágyoknak és 43%-a a taxalisták nélküli összes családfőnek. 1744-hez képest a házas zsellérek családfőinek száma hatszorosára emelkedett. Meghaladta a zsellér családok száma a jobbágyokét az egyre népesedő Kecskeméten, az éppen nem gyarapodó Nagykőrösön, és zömmel zsellérek laktak az újonnan telepített Soroksáron is. A jobbágyokhoz képest kevés zsellér csak néhány jelentéktelenebb, kevésbé gyarapodó településen élt (például Tápiósze- cső, Tápióbicske, Szentlőrinckáta). A taxalisták száma összesen 424 családfő, akik közül a kecskemétiek hiányoznak. Ezekről megjelöli a forrás, hogy görögök, de számukat nem közli. A taxalistákból 89 család nemes volt, köztük 37 Nagykőrösön, 22 Újkécskén, 15 Tápiószelén élt. Külön csoportjukat képezték a bérlő pásztorok, akik nyájaikkal a településen tartózkodtak, és a megvásárolt, majd eladásra szánt állatokat a legelőkön felhizlalták. 29 ilyen adózót írtak össze, közülük 16 Abonyban élt. Itt a zsidók, valamint a molnárok és egyéb iparosok is a taxalisták közé tartoztak. Ebben a kategóriában Nagykőrösön tíz görög kereskedőt, Dunaharasztiban, Irsán zsidókat vettek fel az összeírásba. 289
