Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) betelepülők között a magyarok voltak túlsúlyban. Nógrádból származó magyarok gyarapították 1720 előtt Nagykáta és Tápióbicske lakosságát, és magyar alapítású helység volt Alpár (1727-), Bugyi (1730-), Dabas (1720-), Farmos (1744-), Gyón (1733-), Tápiógyörgye (1737-), Tápiószele (1722-), Újkécske (1717-), Újszász (1744-) is. Németek alapították a váci járásban Vácdukát (1727-), 1728-tól megjelentek a magyar Mogyoródon, a 18. század közepétől Rákoskeresztúron, Püspökszilágyon is. Szlovák alapítású település volt Mende (1724-), Csornád (1729-), ők gyarapították tovább az időközben a Grassalkovichok birtokába került Csömör, Szód, Vác- egres, valamint Ácsa, Cinkota, Kerepes, Kistarcsa korábban magyar vagy vegyes lakosságát. A beköltözők ezúttal is Nógrád megyei lakóhelyeiket hagyták el Pest- Pilis-Solt megyei területekért. Új magyar település volt a járásban 1725-től Káva, majd a 18. század közepén Péteri és Iklad. Újabb magyar telepesek érkeztek az 1720-as években Aszódra, Galgagyörkre, Gödöllőre is. A németek újabb betelepülése most is a pilisi járásban volt leginkább jellemző. A Zichyek akciójával ilyen nemzetiségű lakosokból új helységként jött létre 1720 után Budaörs, 1727-től a budai ágostonrend faluja Pilisszentiván és folyamatos német beköltözéssel Perbál. 1728 körül újabb német lakosok telepedtek Buda- jenőre, Budakeszire, Dunabogdányba, 1722-től megjelent a német lakosság a korábban magyar Zsámbékon, és 1728-tól a magyar-szlovák Pilisszentlászlón is. A solti járásban 1718-tól Vattay nógrádi evangélikusokból hozta létre Kiskőröst, 1725-től Ráday Pál - a megyében egyetlenként - német evangélikusokból Hartát. Itt új település volt a magyar Akasztó (1718-), a szlovák Dunaegyháza (1717-től) is.34 A kalocsai érsek helységeiben a telepítés a szatmári béke után kezdődött. Az érsek különösen nagy gondot fordított a székváros lakosságának növelésére. A magyar őslakosok és a bevándorló bunyevácok mellé az ország különböző részeiből, még a Dunántúlról is újabb telepeseket hozott. A város határában nem volt szántóföldi gazdálkodásra és legeltetésre alkalmas terület, ezért már 1713-tól bérbe adta a lakosoknak Homokmégy, Kisülés, Halász, Drágszél, Hillye pusztákat, később Csornát, Telekpusztát, Szakmárt, Ereket, Tényt, Negyvent, Kőégetőt stb., ahol szántó- és rétparcellákat osztottak ki.35 Hasonlóan magyar betelepülőkkel növekedett Dusnok, Kákony, Csanád, Pandur, Sükösd korábban illír és magyar, Bo- gyiszló, Szeremle, Szentbenedek, Úszód csak magyar lakossága is. Német telepesek érkeztek 1724-től a néptelenné vált Nádudvarra, ők alapították 1722-től Hajóst. Utóbbiak között sok volt az iparos, de a beköltözők értettek a szőlőműveléshez is. Új telepítés volt Miske, ahová katolikus szlovákok jöttek, majd 1734-ben a túlnépesedett községből egy részük tovább vándorolt, és megalapította Kecelt. Új magyar település volt Lak, amelynek lakói az északi megyékből (Nyitra, Esztergom, Hont, Liptó stb.) származtak, majd az 1775. évi dunai árvíz után húzódtak át a Géder-dombra. Az érseki falvak közül legutoljára - a 18. század közepén - Császártöltés népesült be, Mecklenburgból származó németekkel. 1715-ben az érsekség Pest-Pilis-Solt megyei falvaiban 307 családfő (285 jobbágy, 22 zsellér) élt,36 1725-ben pedig már 658 jobbágyot, 74 zsellért írtak össze.37 A székváros csa34 Petrád 1965. 128-144. p., Őri 2003. 365-369. 36 KÉGL Jogbiztosító iratok U 14. 36 Acsády 1896. 34-35. p. 37 KÉGL Jogbiztosító iratok I. 62. 281
