Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLÁRA 1. sz. táblázat A családfők száma az 1703. évi megyei összeírás alapján jobbágy zsellér Kecskeméti járás 1838 802 Váci járás 2052 541 Pilis járás 1460 146 Solti járás 989 126 Összesen 6339 1615 özvegy nemes iparos összesen 64 58 _ 2762 27 12 1 2633 14 4 7 1631 8 51128 113 79 8 8154 A táblázat diagramját Id. a Függelékben. A számok összehasonlításából látható, hogy a kecskeméti járásban 341 családfővel többet találtak, mint 1702-ben. A jobbágyok száma 155-tel csökkent, a zselléreké viszont 441-gyel nőtt. A zsellér családfők aránya már 29%-a volt az összes családfőnek, és 43,6%-a a jobbágy családokénak. Különösen megnőtt a zsellérek száma Szentmártonkátán, Tápióbicskén, Dunaharasztiban, Nagykátán, Tószegen stb. A váci járásban 1703-ban 722-vel kevesebb családot írtak össze, mint két évvel korábban. A jobbágycsaládok száma csak 85-tel volt alacsonyabb, a zselléreké azonban csaknem felére csökkent (1203-ról 541-re). így a zsellér családfők aránya már csak 20,6%-a volt az összes családfőnek, és 26,3%-a a jobbágyoknak. A két adatsornál tapasztalható eltérések származhatnak az összeírok pontatlanságából is, de mindenképpen mutatják, hogy a 18. század első felében a lakosság még nem talált végleges otthont magának. A családok száma főként a legnagyobb településeken csökkent. Veresegyházán 180-ról 103-ra, Túrán 151-ről 110-re, Gödöllőn 139-ről 95-re, Vácszentlászlón 105-ről 70-re, Boldogon 81-ről 50-re. A csökkenés valamennyi településen a zsellérek számában mutatkozott meg. Ezzel szemben a legkisebb falvaknál az összes családfőt illetően növekedést tapasztalhatunk (például Püspökhatvan, Rákoskeresztúr, Rákospalota, Váchartyán, Galgamácsa stb.). A pilisi járásban kisebb volt a változás. A családfők száma összesen 60-nal csökkent, és ez a csökkenés egyenletesen oszlott el jobbágy és zsellér családfők között. Az egyes településeket vizsgálva azonban helyenként jelentős eltérésekkel találkozunk. 10-nél többel csökkent a családfők létszáma Budakeszin (53-ról 28-ra), Óbudán (147-ről 131-re), Pátyon (49-ről 37-re), Zsámbékon (88-ról 65-re), míg jelentős növekedéssel találkozunk Szentendrén (305-ről 347-re), Szigetszentmik- lóson (54-ről 70-re), Tótfaluban (68-ról 80-ra), Dunabogdányban (30-ról 41-re). A solti járásban összesen 234-cal nőtt nőtt a családfők száma, így 1703-ban 1128 családot találtak az összeírok. Az itteni földbőségnek köszönhetően a zsellér családfők száma igen alacsony volt a jobbágyokhoz és az összes családfőhöz képest (12,7 illetve 11,1%). A gyarapodás a Dunához közeli településeken volt elsősorban számottevő: Apostagon 33-ról 48-ra, Bogyiszlón 30-ról 65-re, Kalocsán 52-ről 66- ra, Solton 66-ról 87-re, Tasson 38-ról 54-re, Szeremlén 65-ről 88-ra nőtt a családfők száma. Csökkenéssel csak Kákonyban és Úszódon találkozunk. A számok azt mutatják, hogy a megye déli, töröktől utoljára felszabadult része sok új beköltöző274
