Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLARA nem érintette. Hogy ilyen vonatkozásban is azonos területeket hasonlíthassunk össze, a 19. századi kitekintésnél is a korábbi beosztást tekintjük kiindulásnak, de a változásra az adott helyeken felhívjuk a figyelmet.11 Bár a járások - mint jeleztük - elsősorban közigazgatási egységek voltak, azok területe a természeti adottságoknak megfelelően is különbözött egymástól. Lakosságát tekintve a legnagyobb a kecskeméti járás volt. 1701-ben 21 falut és három mezővárost írtak össze, 1785-ben, a II. József kori népszámlálásnál már 56 helység szerepel: köztük hat mezőváros, 34 falu és 16 megnevezett puszta.12 Az 1828-as országos összeírás alkalmával ezen a területen 42 falu és mezőváros, valamint kilenc népes puszta családfőit vették számba.13 A járás településeinek zöme sík területen volt. A Duna mellett fekszik Soroksár, Taksony, Dunavarsány, Aporka, a Tiszánál Tószeg, Tiszakécske, Tiszaalpár. A két folyó között emelkedik a Duna-Tisza közi homokhátság északi része, ahol a két nagy mezőváros, Kecskemét és Nagykőrös épült, északabbra, a pesti síkságon Alsónémedi, Ocsa, Újhartyán, Bugyi, Sári, Dabas, Örkény, a gödöllői domboktól délre Albertirsa, Cegléd. A fejlődést itt a széles faluhatár, a legeltetésre, szántóföldi gazdálkodásra alkalmas terület, és nem utolsó sorban a kereskedelmi forgalom biztosította. A járás északkeleti része már Tápió vidékéhez tartozott, ahol a szelíd lankákon több volt az erdő, mint az előbb említett terülteken, a földművelésben pedig szőlő és gyümölcstermelésre is lehetőség nyílt (Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápiószele, Tápióság, Kóka, Jánoshida, Nagykáta, Tóalmás stb.). A váci járásban a püspöki székvárossal együtt a 18. század elejére 48 település népesedett újjá. Az első népszámláláskor 67 összeírt helység szerepel, amelyek közül csak három mezőváros emelkedik ki: Vácon kívül Aszód és Gödöllő, amelyek a Podmaniczky illetve a Grassalkovich család uradalmi központjai voltak. Erre a járásra nem volt jellemző a pusztásodás sem. 1785-ben mindössze hét pusztát vettek számba, 1828-ban pedig e területen 61 falun és mezővároson kívül a lakott települések között csak négy puszta szerepel.14 A járás legészakibb települései Vác és Pest között a Duna völgyében épültek (Vác, Sződ, Dunakeszi, Rákospalota), és ehhez csatlakozott, viszonylag rossz természeti adottságaival a Cserhát vidéke. Itt kevés volt a szántó, szűkebbek a legelők, használható volt viszont a terület a szőlőtermelésre, és voltak erdők is. Az itteni fontosabb települések: Órbottyán, Vácduka, Váchartyán, Vácrátót, Csővár, Ácsa stb. Ettől délkeletre van a Galga kiszélesedő, termékeny völgye, amely szántóföldi művelésre, kertgazdálkodásra, legeltetésre egyaránt alkalmas terület. Ennek előnyeit Galgamácsa, Iklad, Aszód, Hévízgyörk, Galgahévíz, Túra stb. lakói élvezhették. A Tápió mentén épült a járás helységei közül Gomba, Ecser, Gyömrő, Tápió- süly, Úri, Tápiósáp stb. A járás legtöbb, viszonylag kis lélekszámú15 községe a gödöllői dombok között feküdt. A dombokat sok erdő borította, és itt is lehetőség adódott szőlőtermelésre. 11 A települések járásonkénti elosztását az I. sz. melléklet tartalmazza. 12 Ld. VI. sz. melléklet, Nagykőrösnél is közlik a puszták népességi adatait, de azokat név szerint nem sorolják fel. Dányi-Dávid 1960. 120-121. p. 13 Ld. VII. sz. melléklet 14 Ld. VI. és VII. melléklet 15 1785-ben az itteni 23 faluból csak hétnek lakossága haladta meg az 1000 főt. Id. VI. sz. melléklet 268
