Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - I. Iratok a nemesi birtokjog igazolásáról
IRATOK A NEMESI BIRTOKJOG IGAZOLÁSÁRÓL 59. Meskó Adám királyi jogügyigazgató-helyettes a Neoacquistica Commissiónak Bécs, 1702. március 18. Laczkó János jogügyigazgató-helyettesnek négy évvel korábban a Commissióhoz benyújtott, a Bossányi család Pest és Heves vármegyei, új adomány útján szerzett birtokainak tulajdonjogáról kifejtett véleményét vette figyelembe. Laczkó cáfolta a Bossányiaknak a Hamvay családdal való rokonságát, és ennek folytán birtokaik öröklésének jogát, különös tekintettel a leányági öröklésre, melyet mind a Tripartitum, mind pedig a törvény kizár. Ennek alapján megállapította, hogy a birtokok a Hamvay család férfiágon történt kihalása után a kincstárt illették meg. Meskó teljes mértékben egyetért elődje álláspontjával. Ami pedig a Nógrád vármegyei birtokokat illeti, szintén Laczkóhoz csatlakozik, azaz amennyiben 1702. április 26-ig a Bossányiak a kért bizonyítékokat nem szolgáltatják be, azok a birtokok is a fískusra szállnak. Excelsa super locis Neoaquisticis benigne delegata [Commissio,] Domini[,] Domini gratiosissimi. Liquet ex data informatione, et opinione praedecessoris mei, die adhuc 15. Aprilis, anno 1698[.] in causa adversus familiam Bossányanam dudum eidem excelsae Commissioni porrecta,153 qualiternam occasione via novae donationis impetratorum bonorum, videlicet portionum possessionarum in possessionibus Gödőlő, Besenyő, Babothf,] Egerszegh, et Ecser in Pestiensi, ac Nagy Hatvan Hevessiensi comitatibus habitarum, idem praedecessor meus, ad piae reminiscentiae imperatorem, et regem factae expositionis, seu narrationis, ad mentem tituli 37[.] partis 1. [Tripartiti] nec non clausularum, in quorum videlicet quieto etc. rebus sic, uti profertur stantibus etc. praescitae novae donationi insertarum, veritatem adoceri, comprobarique legaliter adursisset. Ac deinde ex tenore antelatae novae donationis inter quondam Stephanum Hamvay, et Elizabetham aeque Hamvay sororem suam, mutuam et reciprocam successionem datam, et collatam non esse, adeoque aquisititia bona (ex supposito si videlicet praenarratae expositionis veritas legaliter ex adverso probari quiret) fratris ex vi 17, et 18, nec non 43[.] partis 1. [Tripartiti] et articuli 54. anni 1655 [.] sororem non respicere fundamentaliter allegavisset: et ex hinc etiam portionem si ipsum respicere admitti deberet, fiscalem esse, optime intulisset. Sed et id, quod libera restandi facultas non primorum impetrantium successoribus concessa sit, ex ipsis donationalibus deduxisset, ubi sensus de legatariis novae donationi insertus, non de alio, quam unice primis impetratoribus, et acquisitoribus sonare colligeretur: unde per consequens impetrantium successores, vetuti defected approximantes, immo expost totaliter in semine deficientes, in praeiudicium Fisci Regii, Sacraeque Regni Coronae titulo 10[.] partis 1. [Tripartiti] perhibente, testari nequiverunt. Unde tametsi fors, quod tamen a parte Fisci Regü non admitteretur, praedeclarata novae donationis expositio comprobari quiret, nihilominus tamen ex vi praesentarum rationum, impetratas 153 Ld. fent a 35. sz. iratot. 153
