Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre gosodó földterületek, a céhes ipar alsó fokán megrekedt kézművesség, rossz közbiztonság volt mindennek a látható jele. A példaként már említett Kecskemétnek, a kuruc Pest-Pilis-Solt megye legvagyonosabb mezővárosának elszegényedését, gazdasági leromlását legvilágosabban a számadatok mutatják: 1662—1711 között az adózók száma ugyan 792 főről 1222-re nőtt (nagyrészt a háború elől odamenekültek révén), de az egy főre eső adóalap-egység 26,6 vadszámról3S7 2,0 vadszámra csökkent. 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor 1243, 1711-ben 1222 adófizetőt írtak össze, létszámuk tehát változatlan, de az elszegényedés folytatódik: az adóalap fejenként 9,6 vadszámról 2,0 vadszámra zsugorodik.387 388 A pusztulás azonban előre vetítette a termelés jövőbeni szerkezeti változásait is. Kihatásában legjelentősebb változás: a nagy határú és még pusztákat is bérlő mezővárosokban a rideg állattenyésztés gyógyíthatatlan veszteséget szenvedett, elvesztette monopol jellegét (bár a 18. században is még fontos marad.) A földművelés, főleg a gabonatermesztés, ami egyébként is a belső fogyasztást szolgálta,389 az igásállat- állomány katonai célokra való igénybevétele és a rácok állandó támadásai miatt szintén stagnált, főleg a megye déli felében. Ezt és a déli és északi részek gazdálkodása közti különbséget jól mutatja Kecskemét 1708. augusztusi panasza: „...már eöt esztendőktül fogva semmi szántást és takarást az ellenség miatt nem tehetvén, életünket sem táplálhatnónk, ha az felsőbb szomszédságbeliek magokat jobban oeconomi- zálhatván, kik borért, kik más egyéb szükségre nézve való jókat vagy eladni, vagy borainkért cserélni nem hordották volna...”390 1 709-ben a három város ismét kéri Károlyi Sándort, hogy a dikális pénz egy részének értékében kivetett búza szolgáltatása alól mentse fel őket, mert földmívelésük az utóbbi időben az ellenség miatt megszűnt, s az itt lévő hadakat is el kellett látniuk. Egyedül a szőlőművelés ad lehetőséget mindennapi táplálásukra.391 Ebből kitűnik, hogy a megye déli felében a szőlőművelés már ekkor kibontakozóban van. Kecskemét már 1708 februárjában arra kérte Károlyit, hogy a földesúri cenzusba a készpénz mellett fogadjon el tőlünk 200 akó bort is.392 Ebben a körzetben nyilván közönségesebb homoki bort termeltek, az északi dombos vidéki falvakban pedig minőségi borokat, s ez az árakban is tükröződött. Berkes András váci prépost például Kosdon lévő pincéjéből 100 akó jó fehér bort (á 3 rénes 387 Vadszám: a három városban használatos adóalap-egység. Az adóalapot képező értékeket egy ökör értékére (kb. 30 forint) számították át: egy vadszámot tett ki pl. 5 juh, 10 vadszámot egy malom stb. 388 IVÁNYOS1-SZABÓ 1994, 12. 389 1707-ben ugyan Kecskeméten 21 830 pozsonyi mérő szemesterményt írtak össze adóalapként, ami kb. 4- 5000 hold termésének felel meg, de ez a terület csak kis töredéke volt a város határának. IVÁNYOSI- SZABÓ 1989, 148-151. és IVÁNYOSI-SZABÓ 1994, 13. 390 A város beadványa Pest-Pilis-Solt vármegyéhez. BÁNKÚTI 1992, 282-283. 391 Nagykőrös, 1709. április 11. BÁNKÚTI 1996, 656-657.; 1709. május 21. után Nagykőrös és Kecskemét panaszkodik, hogy a kemény télben szőleik elfagytak, ezért a vármegyétől terheik csökkentését kérik. BÁNKÚTI 1996, 696-697. 392 BÁNKÚTI 1994,129-130. 88
