Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre pondálni ne merészellyen...” Ha a fertőzést valaki a falujába beviszi, az egész községet tűzzel el fogja pusztítani.272 Hány embert ragadott el a megyében „a nagy halál”, még hozzávetőlegesen sem tudjuk. Országos átlagban a lakosság 10%-ára teszik az elhaltak arányát, s bár Pest- Pilis-Solt megye a legfertőzöttebb területek közé tartozott, de talán túlzottnak tartható, hogy Kecskemét város 5000 embert vesztett, mint Boríts Elek ferences 1710. június 20-dikán provinciálisnak jelentette.273 8. Rác támadások a három város ellen (1707—1709) A Pest-Pilis-Solt megye területén szinte megszakítás nélkül folyó kisebb-nagyobb méretű katonai tevékenység közül sajátosan különböznek azok az akciók, melyeket 1707—1708—1709-ben a rácok Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd ellen intéztek. A rácok persze eddig is állandóan fosztogatták a városok külső legelőin tartott állatállományt, kirabolták, elhurcolták a mezőgazdasági munkát végző lakosokat, de ezekben a támadásokban az volt az új, hogy a lakott belső városrészek ellen irányultak, az áldozatok közt jelentős számban vannak a város tehetős rétegének és a vezető testületnek tagjai, gazdák. Tehát ezekkel az akciókkal több volt a császáriak célja, mint az egyszerű zsákmányolás. Kosáry Domokos szerint a császári hadvezetés rác hadai segítségével a három várost „akarta egymás után térdre kényszeríteni.”274 A megye teherbíró képessége lényegében a három városon nyugodott, amelyek ugyan sohasem szakították meg kapcsolataikat a császári hadvezetéssel, amely azonban most általuk az országos haditervvel összefüggésben az egész megyét akarták nyílt politikai átállásra, azaz „térdre kényszeríteni.” A Pest—Szolnok vonaltól délre eső rész, lényegében az egész Duna-Tisza köze birtokba vétele azonban nemcsak jelentős ellátási bázistól fosztotta volna meg a felkelést, hanem lezárta volna a Dunántúlra vezető egyetlen reális (és visszavonulási lehetőséget adó) útvonalat, a Duna Solt—Imsós—Dunaföldvár szakaszát. Másrészt a Duna-Tisza köze birtoklása jelentősen megkönnyítette volna Tiszántúlon át az Erdéllyel való kapcsolattartást is. Egyben a császári hadvezetés ellenőrzése alá vonhatta volna a felkelők hadellátása szempontjából jelentős törökországi kereskedelmi útvonalat. Pest-Pilis-Solt megye megszerzése politikai szempontból is előnyös lett volna a császáriak részére. 272 HORNYIK 1866, IV. 422-425. 273 BANKUT1 1991/2, 26.; Egyébként a járvány története (kitörése, okai, lefolyása, az áldozatok száma, gyógyító munka stb.) mindmáig nincs feldolgozva, pedig ez lényegesen befolyásolta a demográfiai helyzetet. 274 KOSARY 1965, 59-60.; Balla Gergely a nagyszombati béketárgyalások kudarcának, s különösen Rákóczinak az erdélyi fejedelmi székhez való ragaszkodásának és marosvásárhelyi beiktatásának tulajdonítja a három város elleni támadásokat. BALLA 1973, 197. 66
