Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre hazabocsátása fejében Kecskemét 15 600, Nagykőrös 6500, Cegléd 3900 forintot fizetett a fejedelemnek és 53 dragonyos-lovat állított ki.232 Ennek ellenére a rác támadások ismétlődő hírére a kapkodó kuruc hadvezetés állandóan követeli katonák kiállítását a városoktól. Az Orgoványra 400 karabélyossal kirendelt Szentmiklósy János erősítést kért Kecskeméttől, majd körösi lovas katonákat kapott. Kecskemét 180 lovast és 360 gyalogost állított ki. A Soltra távozott fejedelem Szűcs János ezereskapitányt hagyta Kecskeméten, aki 1704. május 24-dikén, majd 30-dikán Nagykőrösről ismételten 100 szekeret és 130 puskást, Ceglédtől pedig 60 szekeret és 100 jól felszerelt puskást követelt Kecskemétre.233 A következő évben Csajági János követeli a három várostól a még hiányzó 250 hajdúnak a kiállítását és felküldését.234 Ez ellen a város tiltakozik Károlyi Sándornál. Tavasszal ugyanis megegyeztek Vay Adámmal és 214 hajdút állítottak ki, akik most is Érsekújváron szolgálnak. Csajági most mégis Bercsényi parancsára „az mostani fennálló éjjel s nappal portázó s katonáskodó társainkon kívül” 400 „jó ruhás és fegyveres hajdúkat” követel kiállítani. Ezeket „másunnan ki nem állíthatván, jobbágy társainknak házukat pusztán kelletvén hadni, magokat az hajdúk száma közé kelletvén incorporálni”. A munkaerőnek ez a nagyméretű elvonása és az egyéb terhek a város pusztulását fogják okozni.235 1707, amely oly katasztrofális lett Kecskemét számára, a katonaállítás terén ismét sok gondot okozott. Február 11-dikén a város panaszkodott, hogy Berthóti István bri- gadéros, akkor Szolnok kapitánya néhány nap alatt 600 lovas és 18 tábori szekér kiállítását, vonómarhákkal, követeli. 27-dikén ismét Károlyihoz fordultak. Ekkor Berthóti ugyan már megelégedett hat, egyenként 80 fős zászlóalja kiállításával, de már másnapra. Elmondják, hogy eddig két ízben állítottak 462 hajdút, de „az ellenségnek praedálása s fegyver és futás szegény helyünknek lakosit annyira elszélesztette s meg- fogyatkoztatta, hogy a 6 zászlók alá kívántató 480 személynél az egész város lakosi alig találtatnak többen...”236 Berthóti azonban ekkor készülődött (a Tiszántúlon működő Károlyival összehangoltan) egy nagyszabású portyára a Bácskaságba (ami majd a rácok ellenakciójának egyik kiváltója lesz), s nyilván ahhoz volt szüksége az emberekre és a szekerekre. A vármegye többi helysége sem volt különb helyzetben. A Boldogon tartott közgyűlés így tájékoztatta Bercsényit: eleinte a megyének 392 nádori adóportája volt (a három várossal és a Pilisi járással együtt), ezek után járt volna 368 hajdú, „mindazonáltal az három városokon és pilisi processusson kívül a több egynéhány falu eleinte állított volt 500, azután 400, szálván az is osztán 300, az elmúlt esztendőben penig csak kétszázra”, Csaj ági János azonban most az eredeti kontingenst követeli, noha közben sok falu Rabutin (1707) januári járása következtében elnéptelenedett. Az or232 HORNYIK 1866, IV. 299-300.; В A LÁNYI 1979, 93. 233 BALANYI 1979, 93-94., HORNYIK 1866, IV. 428-429.; BOROSY 1987, 81. 234 Érsekújvár, 1705. október 27. HORNYIK 1866, IV. 380. 235 Kecskemét, 1706. január 3. A Károlyihoz küldendő embereiknek adott levél. BÁNKÚTI 1992,192. 236 BÁNKÚTI 1992, 235-236., 247. 58
