Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre űzvén; nyakra-füre űzettették magokat az rácztúl, s ususba ment, hogy szaladni kell akkor, mihent az truppot eléri az német, melynek megbontása nem nékiek való. Végtére az elmúlt télen megpróbálánk aztat is, hogy corpusocskák223 által folytattuk az hadakozást, mellyek mihent elcommendéroztattak, egynéhány portácskát fiadzván, teljes nyereségek vala, ha olyan hírt kaphattak, az mellyel megtérések alkalmatosságával megmenthették magokat s kifáraszthatták lovaikat.”224 Évtizedekkel később, emlékirataiban ugyancsak kritikus hangnemben ír a felperzselt föld taktikájáról: „Valamennyi tábornoknak az volt a véleménye, hogy nincs jobb módszer tönkretenni Rabutin seregét, mint felégetni előtte minden gabonát, takarmányt és malmot. Én azonban csak kedvem ellenére egyeztem bele a tervbe, amely nem sok hasznomra volt Herbeville ellen sem. Magyarországon a nép földbe vájt vermekben őrzi a gabonáját, a németek pedig tökéletesen értettek hozzá, hogyan kell ezeket megtalálni, mi viszont a vermekben nem tehettük tönkre a gabonát. Kézimalmaikat is mindig fel tudták használni. A vidék, amelyen át kellett haladniok, nem volt nagy kiteijedésű, és biztos, hogy ha tönkretesszük az ország szívét, saját magunknak ártunk.”225 Kétélű fegyver volt tehát ez. Homyik János ugyan végeredményben eredményesnek tartja a felégetett föld módszerét, igaz, nagy árat kellett fizetni érte: ... „bekövetkezett egyszersmind e hadviselés átka is, mely a kizaklatott népet megtizedelte s vagyonilag tönkre tette (...) Önmegadással engedelmeskedett a magyar nép fejedelme szigorú parancsának. .. E cél tehát elérve lön: Rabutin hada több kárt vallott emberben és baromban, mint ha néhány véres csatában vereséget szenvedett volna..., de drága volt e nyeremény, mert ennek árán a magyar nép lakta fél ország ment veszendőbe.”226 Az eredmény azonban korántsem állott arányban a lakosságnak okozott kárral. Ezzel a módszerrel a szabadságharc alatt egyetlen császári egységet, sereget sem sikerült nemhogy megsemmisíteni, de céljától eltéríteni sem. A mérleg tehát több mint kétséges. 223 Nagyobb létszámú portyázó egység. 224 Eger, 1708. június 6. Rákóczi Károlyinak. THALY 11/1873, 275. 225 II. Rákóczi F. 1978,376. 226 HORNYIK 1866, IV. 181-182.; Debrecen hasonló nyomorúságáról, s a ki tel epí tetteket ért megkárosításról, fosztogatásról 1. Dobozi István főbíró két levelét Károlyi Sándorhoz: Károlyi oklevéltár V. 1897, 337-338., 518-520.; Hasonló eset körzetünkből: Jászberény város lakossága is „kibontakozott” Rabutin elől. Szent- miklósy János jászkun kapitány azonban ezerével nem hagyta el a várost, Bercsényi előtt így mentegetődz- vén: „Mert minden felől az katonaság turmatim mind szőlejére, mind a várasra reá tódul, ithon marat sertéseket perselvén, a tüzeket el nem oltván, úgy hagyák, máris megíget volna ednihány rendbeli olly tüzek által a város, ha itten nem lettem volna arra való serény vigyáztatással. Magamat is már, hogy olly szabadgyában való praedállástul, vermöknek felvítelétűl, sok szegény ügyefogyott özvegyasszonyok itt maradott ládáinak felverésétül tiltom, öléssel azért felnyegetnek.” Jászberény, 1706. szeptember 6. BÁNKÚTI 1996, 329-330.; A fejedelem a valóságot szépítő optimizmussal ítélte meg a lakosság magatartását: a Rabutin előtt „portyázó Károlyi mindent folégetett a tábor körül anélkül, hogy erőltette volna a falvak lakosait, akik maguktól felgyújtották kunyhóikat.” II. Rákóczi F. 1978, 380.; Szerintünk a meglehetősen hatástalan katonai mellett inkább politikai oka volt a kiköltöztetéseknek: a konföderált állam vezetése, tekintet nélkül a lakosság káraira, minden áron demonstrálni akarta, hogy a lakosság nem hajlandó az ellenségnek meghódolni. 56
