Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre Országos problémáról volt szó, a központi kormányzat a nemességnek ezt a legszámosabb, de birtoktalan részét megadóztatta, a konföderáció állama eleintén szintén így járt el, de később a nemességhez sorolta őket. A nemesi kiváltságok elismerésének kiszélesítése a rendi konföderáció szelleméből logikusan következett. Ugyanez a szemlélet érvényesült a nagykőrösi konfliktus megoldásában is: a fejedelem és a Consilium Oeconomicum utasította Pest-Pilis-Solt megyét, hogy a parasztságot és a nemességet elkülönítve adóztassa, az előbbire dikaszámának megfelelő arányban rója ki a terheket. Bár a fejedelem ezt a parasztság védelmével indokolta, hogy „az szegénységgel ne supportáltassák nemesség onussát”, valójában itt is a nemesség jogainak és különállásának elismeréséről van szó.156 A hódoltsági mezővárosokban lakó nemesség, visszatérve az anyaországhoz, igyekszik annak társadalmi struktúrájába integrálódni, és az addig szerényen vagy egyáltalán nem érvényesülő nemesi kiváltságait teljessé tenni s kiválni paraszt-polgártársai közül. A nemesség gyér számával küszködő megyei apparátus munkáját tovább zilálta a pestis elterjedése. Darvas János alispán 1709. június 21-dikén közli a fejedelemmel, hogy az insurrectió kudarcba fulladt, mert csak 12 nemes jelent meg. Igaz, a Kecskeméten, Nagykőrösön és Cegléden lakó nemeseket nem is hívták meg, „mivel az dög igen grassált közöttek, sőtt már fellyeb is elhatott, még leveleiket is kezünkben nem kívánnyuk vennünk.”157 158 A katonai helyzet romlásával, a pénzügyi csőddel egyre több a konfliktus a felkelés felső vezetése és a vármegye közt. Bercsényit felháborítja, hogy Pest-Pilis-Solt és Nógrád megye nem akarja a nekijáró ún. subsidiális pénzt megfizetni, s ezért katonai karhatalom kiküldését helyezi kilátásba.1 8 Néhány hónappal később a Gazdasági Tanács 12 000 forintot vet ki Pest-Pilis-Solt megyére a Bercsényi által a hadak részére kiadott assignátiók (utalványok) kifizetése céljából.159 De ennek behajtására a megye már nem volt képes, ez a feladat a hadseregre várt. Rákóczi nem volt megelégedve a megyei tisztek pénzkezelésével, s amikor 1710 januárjában ebbe a körzetbe érkezett, szóvá tette, hogy Pest-Pilis-Solt megyének sok a hátraléka. Elrendelte az elszámolást, de Darvas János alispán, aki a beszedett pénzeket átvette, a kitűzött időpontra nem jelent meg. A fejedelem parancsára Károlyi Sándor Abasárra citálta azokat a megyei tiszteket, akiknek közük volt a pénzek beszedéséhez. „Ordinarius viceispán Darvas János uram, akinek administráltatott nagyob részint a szegénységen kiszedett pénz, oda nem compareált, minthogy odahaza nem találtatott, hanem substitutus viceispán Horváth András, aki egyszersmind perceptor is, az exactorokkal oda compareálván”, elkészítették a kimutatást. Károlyi Sándor csodálkozott, hogy a tisztek előzőleg miért tagadták le a hátralékokat.160 156 BÁNKÚTI 1991/1, 108. 157 BÁNKÚTI 1996,703-704. 158 Jolsva, 1709. július 24. Darvas Mihály hadbiztosnak. BÁNKÚTI 1996, 719-720. 159 Eperjes, 1709. szeptember 13. BÁNKÚTI 1996, 726-727. 160 Kassa, 1710. január 25. Dőri András Bercsényi Miklósnak. BÁNKÚTI 1996,746-747. 44
