Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre nes érzelmei nyilvánultak meg abban, hogy a rendház berendezéseit barbár módon szétdúlták.126 Ezután pedig nem nyugati irányba indultak, hogy a Dunántúlra észak felől benyomuló Károlyi Sándor hadaival egyesüljenek, hanem dél felé fordultak a rácok elleni zsákmányolás reményében, majd visszatérve hazaoszlottak.127 Károlyi is vereséget szenvedett s 1704 április első napjaiban Földvárnál vergődött át a Dunán csapatai töredékével és zsákmányával.128 A rácokat azonban mindezek nem törték meg s 1704 tavaszán végigpusztították a Duna két partjának falvait egészen Budáig. Csery Mihály tájékoztatja Károlyi Sándort: „Én nekem kalocsai pap írta: azon falukban a ráczok felvervén a népet, levágták... ott a Dunaberkén a rácz Kalocsáig mehet Erdődtül fogvást... Bajai sáncz miatt Kalocsáig mehet a berkeken: mert az nem táboros rácz, — hanem 50—60 eszveveri magát: ketten vállokra teszik a csónokot, egy mélföldre elviszik, úgy megyen az vízen, ugyan suhog. Ilyen szokás vagyon ottan. Azok már haramiák, de majd nyárára 2000 is leszen olyan, s azok rontják a magyar falukot.”129 Ezt igazolja ugyanezen napokban öt Duna menti község (Dömsöd, Szalkszentmár- ton, Dab, Tass és Dunavecse) kérelme: a tisztek (Jánossy János, Andrássy István, Tolvay Ferenc, Szentmiklósy János és Körösi Pap István) parancsára ne kelljen „a Dunához közel levő helységek lakosainak innét küllyebb való mozdulásokat és a pusztában lévő külső falukra való kiszállásokat” végrehajtani. Ez csak a rácoknak kedvezne, akik a Ráckevei-szigetet megszállva, a Dunát egész Földvárig ellenőriznék. Rákóczi azonban elrendelte, hogy valamennyien Dunavecsén gyűljenek össze, s ott védjék magukat a rácok ellen.130 A valósághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Duna-melléki helységek súlyos helyzetéhez a kumc katonaság is hozzájárult, részben mértéktelen követeléseivel, pazarlásaival, részben katonai intézkedéseivel. Dömsöd lakosai 1704. február 20-dikán panaszolják a fejedelemnek, hogy a vitézek „rendkívül és mértéktelenül bántak s bánnak ma is az abrak, széna s borral való éléssel”, úgyhogy alkalmatlanokká lesznek a további szolgáltatásokra, sokan el is bujdostak már. A fejedelem által adott oltalomlevélre a katonák semmit sem adnak, és „ezeknek fölötte pénzbéli sarczoltatásokkal is nem kicsiny mértékkel sanyargattak bennünket.” A tisztek bírság fenyegetésével paraszti szolgálatra és felülésre kényszerítik őket. A jobbágyi szolgálattól nem vonakodnak, de felülni nem akarnak, míg Buda 126 BÁNKÚTI 1976,55-57. 127 Fülöpszállás, 1704. január 21. Mányai István hadnagy Kecskeméthez. BÁNKÚTI 1992, 31-32.; PRAZ- NOVSZKY 1984, 123. 128 BÁNKÚTI 1975/1,115. sköv.; BÁNKÚTI 1969,94. s köv.; BÁNKÚTI 1977, 88. s köv. 129 1704. március 6. THALY 1/1873, 304. 130 1704. március 10. ESZE 1955, 141-144. 36
