Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)
Bánkúti Imre kóborolnak.” A tetteseket végül egy Nagykőrös melletti szálláson a megye fegyveresei körülvették és — talán tudatosan — megölték, s ezzel elvágták az ügy objektív feltárásának lehetőségét. A hivatalos vizsgálat persze folyt tovább, amelynek menetét mind a megye, mind Kecskemét igyekezett a szokásos módon befolyásolni. A város Savoyai Eugén hercegnek 12, gróf Schlick Lipótnak — ő volt a vizsgálattal megbízva — szintén 12 bor- jas tehenet adott, a grófnénak pedig 40 talléros selyempaplannal kedveskedett, a megye pedig a Haditanács egyes tisztségviselőinek hintólovakat küldött, és így a főbíró Q kiszabadult, Sőtér Ferenc alispán pedig elkerülte a börtönt. A vizsgálat elég sokáig tartott, a Haditanács gróf Schlick jelentése alapján csak 1702-ben döntött a kártérítésről: 4500 rénes forintot kellett fizetni a tábornoknak, a következő megosztásban: Sőtér Ferenc alispán 1500, a vármegye 1500, Nagykőrös 750, Kecskemét 500, Tiszakürt 250 forint.90 Ugyancsak mintegy két tucat katona (lévai, érsekújvári, esztergomi, szegedi, nyit- rai, rimaszombati) volt annak a pernek a vádlottja, melyet Pest-Pilis-Solt vármegye 1699. július 7—8-dikán folytatott le. A vádlottak, akiket a megye katonái 1698. szeptember 29-dikén tűzharcban fogtak el, 1696. június 24-dikén Cseklésznél pozsonyi zsidó kereskedőket raboltak ki. A vádlottak közt szerepelt Szőcs (Szűcs) Farkas szegedi katona, aki majd a kuruc hadseregben Kecskeméten lesz kapitány. A fő vádlottat, Sarlai Szőllősi Pál katonát halálra ítélik, s bár — mint a bíróság megállapította —, megérdemelné a csigázást, de Forgách Simon generális közbenjárására ezt elengedik neki, és felakasztják.91 Rákóczi fellépése alkalmat adott ennek az egzisztenciáját vesztett katonarétegnek, hogy csatlakozva a felkeléshez, veszélybe került régi életformáját megmentse, vagy legalábbis megmenteni remélje. 90 HORNYIK 1862, III. 272-274. Sajnos, a kecskeméti városi tanácsjegyzőkönyvek elvesztek, pedig az 1694- 1702. évi kötetben több levél, dokumentum volt a rablási üggyel kapcsolatban bevezetve.; Az ügyre további adatok: BOROSY 1986, passim.; Esze Tamás Reizner János nyomán 1702-re teszi Marsigli kirablását. Ebben az évben a gróf valóban ismét a déli határszélre utazott, de újabb felveréséről nem tudunk. Valószínűleg az ítélettel keverte össze, amely valóban 1702-ben született meg. ESZE 1955, 143.; Sőtér Ferenc mindvégig „azon orrgazda (!) kőrössi” embereket tartotta bűnösnek, „az kik Vékás névű kuruc tolvajt lappangtatták és tartották, véle ettek és ittak, s házaikban tartották.” Végrendelete 1703-ból. BÁNKÚTI 1996, 87. Sőtér nem véletlenül nevezte Vékást „rebellis kurucnak”, mert ez a társadalmi réteg lett a kuruc hadsereg egyik bázisa, minden pozitív és negatív következményével. KOSÁRY 1965, 41.; Egyébként az eset részletes feldolgozása mindmáig várat magára, noha politikai, társadalmi és kriminalisztikai szempontból rendkívül érdekes volna. 91 BOROSY 1986,93-94., 98. 30
