Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - IV. Pest megye oktatásügye a Horthy-korszakban (1920-1944)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között lást.237 Néhány nappal később a tankerületi főigazgató azt javasolta a vallás- és közoktatási miniszternek, hogy a tanítást ne szüntesse be, hanem ahol óvóhely van, ott zavartalanul folyjék tovább a munka, ahol pedig óvóhely nincs, ott vezessék be a váltakozó rendszerű oktatást. Az állandó légitámadások veszélyének kitett iskolák tanulóinak Pest megyében immár nem kellett bejárniuk. A diákok 10—12 fős csoportokba szerveződtek, akiknek képviseletében egy-egy tanuló bejárt az iskolába, a tanároktól megkapta a feladatokat, majd azokat elvitte társainak is. A tanárok pedig egyenként feleltették a gyerekeket. A tanfelügyelő ehhez hasonló megoldást javasolt a miniszternek országosan is, egyúttal feltett néhány sokakat izgató kérdést: mi lesz, ha az érettségit légiriadó szakítja meg? Mi történjék a felnőttek számára rendezett középfokú iskolai tanfolyamokkal? Hogyan bírálják el a hiányzásokat? Mi lesz az ipariskolákkal, amelyekben épp az ipari termelés sürgős növelése érdekében szükséges az oktatás folytatása?238 1944 áprilisában napirendre került a tankerületi főigazgatóság és a tanfelügyelői hivatal kiürítése is. A személyzet tagjai maguk dönthették el, maradnak vagy mennek. Akik az állandó légitámadások miatt el kívánták hagyni a fővárost, azok túlzott kényelemre nem számíthattak. Felhívták a figyelmüket, hogy „intemátusszerű elhelyezés” vár rájuk, és az étkezést illetően is alighanem a legkevesebbel kell majd beérniük. Azok, akik Budapest 70 km-es körzetén túl találtak szállást maguknak, szabadságot kaptak, ám tartózkodási helyükön a hatóságoknál közszolgálatra köteleztettek. A fővárosban maradóknak pedig a hivatalban rendszeresen „inspekciót” kellett tartaniuk.239 Ha légiriadó volt, ami éjjel 2 óráig nem ért véget, akkor a hivatal dolgozóinak lelkiismeretén múlott, mikor mennek be munkahelyükre. Ám minden napra ki volt jelölve egy tisztviselő, akinek ha törik, ha szakad, fél 9-re a hivatalban kellett lennie.240 Az 1944/45-ös tanévet már nemigen lehetett megkezdeni. Dr. Liszka Béla kecskeméti polgármester 1944. október 17-én értesitette a tankerületi főigazgatót, hogy a „tanítást a kecskeméti közép-, szak- és népiskolákban megkezdeni nem lehetett az időközben beállott rendkívüli viszonyok miatt”. Mint írta, „a tanítás újrakezdésére belátható időn belül sor nem kerülhet, mert a belterületi iskolahelyiségek más célra igénybe vannak véve, több pusztai iskola pedig háborús rongálódást szenvedett. A kiürítési kormánybiztos rendeletére pedig a fokozatos személyi kiürítés is megkezdődött.”241 Lassan szétesett minden. Mégis, az elmúlt 25 év, de mondhatjuk, az 1867 óta eltelt közel 80 év nagyszerű erőfeszítései mégsem voltak hiábavalók. Hiszen az iskolák álltak, és az oktatás, a nevelés fontosságának tudatát is sikerült a sokszor vonakodó nép fejében elültetni. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében bizonyosan megvoltak tehát azok az alapok, amelyekre egy új, polgári Magyarország oktatásügye felépülhetett volna. Hogy az utódok hogyan sáfárkodtak ezzel az örökséggel, az már egy másik történet. 237 PML VI. 501-a Budapestvid. Tanker. Főig. ir., Elnöki ir., 12. doboz. 71/1944. sz. 238 PML VI. 501-a Budapestvid. Tanker. Főig. ir., Elnöki ir., 12. doboz. 78/1944. sz. 239 PML VI. 501-a Budapestvid. Tanker. Főig. ir., Elnöki ir., 12. doboz. 90/1944. sz. 240 PML VI. 501-a Budapestvid. Tanker. Főig. ir., Elnöki ir., 12. doboz. 94/1944. sz. 241 PML VI. 501-a Budapestvid. Tanker. Főig. ir., Elnöki ir., 14. doboz. 236/1944. sz. 283
