Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - IV. Pest megye oktatásügye a Horthy-korszakban (1920-1944)
Zábori László 1938/39 folyamán az alispán kezdeményezésére további 76 napközi otthon és menedékház létesült.170 A dualizmus korában a megyei vezetés nagy erőfeszítéseket tett a 12—15 éves tovább tanulni nem szándékozó gyermekek számára szervezett ismétlő, más elnevezéssel továbbképző iskolák fenntartása érdekében. 1925-ben a Pest megyei tanfelügyelőség 183 elemi iskolája közül 43-ban működött gazdasági, 140-ben pedig általános irányultságú továbbképző tanfolyam.171 Az 1921. évi XXX. törvénycikk rendelkezése értelmében azokon a településeken, ahol a továbbképző iskola látogatására utalt 12— 15 éves gyermekek létszáma elérte a 40-et, gazdasági továbbképző iskolát kellett felállítani. Ha pedig 120 ilyen gyerek is akadt, önálló gazdasági népiskolát kellett létrehozni.172 Ebben az iskolatípusban a téli időszakban (november 1. és március 31. közt) általában heti két félnap folyt az oktatás (heti hét órával), a nyári időszakban egyetlen félnapon tanultak a gyerekek (heti négy órában), mégis meglehetősen nagy volt a be nem iratkozottak és a mulasztók száma — igaz, korántsem akkora, mint az I. világháború előtti évtizedekben.173 Az 1930-as években a kormányzat kezdeményezésére az országban több helyen megkezdődött a nyolcosztályos iskolák szervezése.174 1936- ban a Pest megyei népoktatási kerületben 1439 gyermek látogatta a 7. és 1778 a 8. osztályokat.175 S noha évről évre több és több nyolcosztályos iskola jött létre, a szervezés lassan, akadozva haladt, s ez a fajta iskolatípus egyáltalán nem vált általánossá. Még azután sem, hogy csak az 1940. évi XX. törvénycikk tette kötelezővé a nyolcosztályos népiskolák felállítását.176 177 Az 1922. évi XII. törvénycikk rendelkezett az iparos és kereskedőtanoncok oktatásáról. Ennek értelmében minden községben, melyben a tanonciskola látogatására kötelezett tanoncok száma elérte a 40-et, tanonciskolát kellett felállítani. Ha pedig 40-nél kevesebb, de 25-nél több tanonc volt valamely településen, akkor tanonctanfolyamokat kellett szervezni. Amennyiben 25 főnél is kevesebb tanonc lakott valahol, akkor nekik a továbbképző iskolákba kellett járniuk.1'7 Ekkor Pest megyében is megindult ezeknek a tanintézeteknek az újjászervezése. (Solton és 170 PML IV. 408-u PPSK vm. alisp. évn. jel., 7. doboz. Jelentés az 1938/39. évi ínségenyhítő akcióról. A költségekről a községek gondoskodtak, de a megye is hozzájárult 10 150 pengővel a napközi otthonok és gyer- mekmenedékházak felállításához. A gondozásban részesített gyermekek száma ekkoriban elérte az 5000 főt. 171 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 73/1925. sz. A Pest megyei tanfel. jelentése. 172 MEZNER1CS-TORDAI 1937, 307-308. 173 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., 111. Iskolaügyek, 431. doboz. 16/1936. sz. A Pest megyei tanfel. jelentése. 1936 szeptemberében 65 659 továbbképzőre utalt tanköteles volt a Pest megyei tankerületben, s ezek közül 35 829 fő iratkozott be ténylegesen. De a beiratkozottak sem jártak be rendszeresen. 174 KISS 1998, 77-78. Azonban ezek nem a maiakhoz hasonló tanintézetek, mert az 5-8. osztályokban, akárcsak az alsó tagozaton, egyetlen tanár tanította az összes tárgyat. 175 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 431. doboz. A Pest megyei tanfel. jelentése. 176 PML IV. 502-a PPSK Vm. Tanf. elnöki ir., 1. doboz. 11/1942. sz., továbbá KISS 1998, 78. A fő gond a tanterem- és tanárhiány volt, a háború alatt pedig végképp nem lehetett ilyen nagyszabású reformokat végrehajtani. 177 MEZNERICS-TORDAI 1937, 302. 270
