Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - IV. Pest megye oktatásügye a Horthy-korszakban (1920-1944)
Zábori László A tanfelügyelői jelentések általában az elemi népiskolákba járó gyerekek igazolatlan mulasztásainak örvendetes csökkenéséről számolnak be.60 Ami viszont a továbbképző iskolákat (1921 óta ez a hivatalos elnevezés az ismétlőiskola helyett), s azokon belül is a gazdasági továbbképző népiskolákat illeti, a helyzet nem volt túlságosan rózsás. 1935-ben a minisztérium felhívta a megyei tanügy vezetésének figyelmét, hogy információi szerint az önálló gazdasági népiskolák beiskolázása körül súlyos gondok vannak. Abonyban az ottani gazdasági népiskola 576 tanulója közül 247, Kiskunfélegyházán a 724 gyerekből 270, Kiskunhalason a 306 tanulóból csak 157 járt rendszeresen iskolába. A kiskunhalasi gazdasági népiskola igazgatója szerint a gyerekek egy része dolgozni kényszerül, s ezek jó, ha a számukra előírt heti két félnapi foglalkozás helyett egyszer egy héten megjelennek az órákon. Másrészt éppen Kiskunhalas tő- szomszédságában, Rekettyén és Alsószálláson olyan gazdasági továbbképző népiskolák is működtek, amelyek csupán heti egy félnapi tanulásra kötelezték diákjaikat. A gyerekek nagy része ezeket a tanintézeteket látogatta, nem pedig az önálló gazdasági népiskolát, ahol a heti két félnapi oktatás mellett még egy külön félnapon a tanulóknak leventeoktatáson kellett részt venniük.61 Az iskolába járó gyerekek számának növekedése mindenképp örvendetes volt, azonban tovább mélyített egy régi bajt: a túlzsúfoltságot. 1921 októberében a kecskeméti tanfelügyelő arról panaszkodott, hogy az új beiskolázási törvény életbe lépésének köszönhetően a legtöbb gyerek beiratkozott ugyan, ám így csak növekedett a zsúfoltság az iskolákban.62 A Pest megyei tanfelügyelő irányítása alatt álló területen 1921 végén tíz olyan iskola volt, amelyben 100 gyereknél is több szorongott egy-egy tanteremben. 37 osztályban 80 és 100 között volt a gyermekek száma, 58 osztályban pedig 60—80 fő foglalt helyet. De megesett, hogy 132, sőt 152 diákot is oktatott egyetlen tanító. A zsúfoltságnak nem csupán a tanteremhiány, hanem a tanítók hiánya is oka volt.63 Sokkal rosszabb állapotok uralkodtak a megye elmaradottabb területein. Dömsödön például az ottani négy tanerős református felekezeti tanintézet öt tantermében 433 tanuló zsúfolódott össze.64 A kiskunhalasi tanfelügyelőség területén található iskolákban „tantermek és tanítók hiánya miatt” általánosságban 70—100 fő köbén iskolázza be gyermekét. Ez viszont megnehezíti az elöljáróság dolgát, különösen, ami a hivatalból történő beiratásokat illeti. A hatóságok szigorúságáról a bírságolások terén. Lásd még 441.doboz 319/1937. sz. A dualizmus korában gyakran kellett a közigazgatási bizottságnak eljárni az iskolába járás ellenőrzését elhanyagoló helyi hatóságok ellen. 60 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 395. doboz. 213/1934. sz. Itt polgármesterek és járási főszolgabírák jelentései olvashatók, melyek általában elégedetten szólnak az igazolatlan mulasztások számának csökkenéséről. 61 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 411. doboz. 127/1935. sz. 62 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 185. doboz. 26/1921. sz. A kecskeméti tanfelügyelő jelentése. 63 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 185. doboz. 26/1921. sz. A kecskeméti tanfel. jelentése. A tanfelügyelőség területén ekkor 446 tanerőre 824 tanterem jutott. 64 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 192. doboz. 2976/1922. sz. 250
