Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - IV. Pest megye oktatásügye a Horthy-korszakban (1920-1944)
Zábori László értelmében azok a szülők, akiknek gyermeke negyedszer is felkerült az igazolatlanul mulasztók listájára, kihágást követtek el, s megindulhatott ellenük az eljárás.48 Törvények, rendeletek ide vagy oda, az igazolatlan mulasztások, valamint az iskolába be nem iratkozott gyermekek viszonylag nagy száma továbbra is a megyei tanügy egyik legsúlyosabb gondja maradt. Mégis, az 1921. évi XXX. törvénycikk életbe lépését követően javulás indult meg ezen a téren. A tanfelügyelők jelentéseikben beszámolnak az iskolába járó gyermekek számának növekedéséről — ugyanakkor a javulás sajnos inkább a Budapesthez közeli területeken mutatkozott meg, míg a tanyasi vidékeken sok helyen nem történt változás. Pestszenterzsébeten 1923 szeptemberében 1274 mindennapi és 1618 ismétlő tanköteles „elfeledkezett” beiratkozni. Szüleiket figyelmeztették törvényi kötelezettségükre, ami után csak 387 mindennapi és 312 ismétlő tanköteles maradt továbbra is beíratlan. Őket a 1921. évi XXX. törvénycikk végrehajtási utasításának előírásai szerint hivatalból íratták be az iskolákba. Vagyis Pestszenterzsébeten az 1923/24-es tanévben valamennyi tanköteles gyermeket beiskolázták!49 Ezzel szemben például Tápióbicskén ugyanebben a tanévben a tankötelesek 85—90%-át kellett hivatalból beíratni, de nem sikerült mindegyik gyermeknek nyomára akadni. A beiskolázott tanulók 40%-a állandóan mulasztott, s a 174 első osztályos gyermek közül csak 50—55 jelent meg az órákon. „A többiek hollétéről, családi körülményeiről sem az érdekelt osztálytanítók, sem az igazgató nem tudott felvilágosítást adni.”50 Ugyanakkor a kiskunhalasi tanfelügyelő 1922 decemberében örömmel jelentette, hogy „az 1921. évi XXX. törvénycikk jótékony hatással volt az iskolázásra”. Több községben ugyanis a néhány lefolytatott kihágási eljárást követően igazolatlan mulasztás többé nem fordult elő.51 Az 1924/25-ös tanévben a Pest megyei tanfelügyelő közvetlen irányítása alatt álló területen (amibe nem tartozott bele az újpesti, kiskunhalasi és kecskeméti tanfelügyelőség körzete) a 44 838 tanköteles közül 37 066 ténylegesen beiratkozott valamelyik népiskolába, s ezek közül is 85,9% sikerrel fejezte be a tanévet.“2 Ugyanebben a tanévben a kiskunhalasi tanfelügyelőséghez tartozó iskolákban a tankötelesek 81,2%-a, az újpesti körzetben 87,3%-a, Kecskeméten és környékén pedig 80,4%-a iratkozott be a népiskolákba.53 Az 1926/27-es tanévben a Pest megyei tanfelügyelő jelentése szerint a felügyelete alatt álló tanintézetekben a tankötelesek 88%-át beiskolázták, ami óriási fejlődés a néhány évvel korábbi 80%48 PMLIV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 194. doboz. 3688/1922. sz. 49 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 228. doboz. 23/1924. sz. A Pest megyei tanfelügyelőjelentése. 50 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 228. doboz. 23/1924. sz. A Pest megyei tanfel. jelentése. 51 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 204. doboz. 359/1923. sz. 52 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 253. doboz. 73/1925. sz. A Pest megyei tanfel. jelentése. 53 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 73, 74, 75/1923. sz. Az újpesti, a kiskunhalasi és a kecskeméti tanfelügyelők jelentései. Országosan az 1920/21-es tanévben 960 851 beírt tanuló volt, ám 252 000 gyerek, az összes tankötelesek 22,7%-a nem járt iskolába. Később javultak az iskoláztatási arányok: 1922/23-ban 129 000, 1923/24-ben 93 647 gyerek maradt távol a tanítástól. Lásd KISS 1998, 66. 248
