Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)

Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)

Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között

tója szerint ebben a tanévben az iskola benépesítése nem volt keresztülvihető. Mint a tanfelügyelőnek írja, „az általános iskolai mulasztások oka a forradalmi behatásokon kívül elsősorban a tankötelesek lerongyolódása. Ez ellen még a tanterem fűtése által sem védekezhetünk, mert a fűtéshez szükséges szénnel sem rendelkezik az iskola.” Ebben a tanintézményben a megelőző tanévben 356 beiratkozott tanuló közül „az elöljáróság és a gondnokság minden igyekezete dacára” 1918/19-ben csak 4 (!) gyermek iratkozott be, ám azok sem jelentek meg az órákon. A kiskunhalasi gazdasági népiskolába pedig senki nem iratkozott be a többszöri felhívás ellenére sem, így azután a tanintézmény bezárása mellett döntöttek. Az elöljáróság pedig tehetetlen, hiszen „az elemi iskolába is jóformán csak az jár, aki akar”. Az új, kommunista városi néptanács pedig csak olajat öntött a tűzre, amikor kimondta: nem tartja szükségesnek, hogy a hatóság iskolamulasztás miatt a szülőket bírsággal sújtsa.94 Ezek persze némiképp szélsőséges esetek, s egyébként is láttuk korábban, hogy a gazdasági népiskolák benépesítésével korábban is bajok voltak. Azonban a helyzet roppant súlyos volt: a háborúk végén és a forradalmak idején miként az országos, a Pest megyei tanügy rendszere is az összeomlás küszöbére érkezett.95

A hiányzások viszonylag nagy száma ellenére állandó gondot jelentett a megyében az iskolák zsúfoltsága. A tanfelügyelő és a kirendeltségek vezetői jelentéseikben állandóan panaszolják, hogy az iskolaépületek kicsik, a tantermekben a gyerekek alig fémek el. Még a minisztériumban is felfigyeltek a bajra, s 1909-ben kormányzati segítséggel Abony, Tápiószele, Alsónémedi községekben, valamint Nagykőrös városában elemi iskolák építéséhez kezdtek hozzá.96 Az iskolák száma egyébként, ha lassan is, de évről évre gyarapodott, s így sikerült lépést tartani a gyermekszám növekedésével.97 A zsúfoltság azonban a megye számos tanintézményében soha nem szűnt meg. 1907-ben a tanfelügyelő egyik jelentésében tűrhetetlennek nevezi, hogy „éppen Pest vármegyében” néhol „90—100 vagy annál is több gyermek szorong egy tanteremben”.98 Ebben az évben a megye 582 elemi iskolájában 1850 tanterem volt,99 tehát átlagban egy iskola 3,2 tanteremmel rendelkezett. Ez nem túl nagy szám, ugyanakkor nem sokat mond, mert főként a megye déli, tanyasi vidékein rengeteg volt a két-vagy egy tantermes iskola, míg a leginkább a városokban és a gazdagabb településeken tágas, modem tanintézményeket találunk. A közigazgatási bizottság minden tanév elején felhívta a helyi hatóságokat, hogy a várható gyermekszámhoz képest gondoskodjanak új iskolák építéséről, a tantermek kibővítéséről. Ha erre nem lenne elegendő pénz, akkor bérelni kell egy épületet, ahol a gyermekek elhelyezhetők. Ami a bútorza94 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 170. doboz. 1310/1919.

95 Egyértelműen erről tanúskodnak a 18-19-es évből származó tanfelügyelői jelentések.

96 PML IV. 401 -b PPSK Vm. főisp. ált. ir., 89. doboz. 143/1909. sz.

97 Lásd erre nézve az iskolák számának alakulását BOROVSZKY II. 206.

98 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 18. doboz. 204/1907. sz. A tanfel. jelentése 1907. február hónapról.

99 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 18. doboz. 204/1907. sz. A tanfel. jelentése 1907. decemberről.

225