Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között iskolák, „így a gyermekek oda-és visszavezetése annyi időt venne igénybe, hogy ebből inkább kár, mint haszon származna”. Pedig a falu lakói a gyermekek élelmezését is vállalták volna, ám egyetlen szülő sem kívánt élni a lehetőséggel.47 A községi és hitfelekezeti óvónők illetményeinek rendezéséről 1913-ban törvény született. Ennek értelmében az egyházi óvodák óvónőinek díjleveleit (tehát lényegében a fizetését) az illetékes egyházi főhatóság, a községi, izraelita és magánóvodáknál foglalkoztatottakét pedig a közigazgatási bizottság hagyta jóvá. Az óvodák államsegélyért folyamodhattak, s az óvónők fizetésének kiegészítésére is lehetett állami segítséget kérni.48 Ami a felnőttoktatást, vagy ahogy akkoriban mondták, a szabadoktatást illeti, jelentős eredmények ezen a területen alig születtek. Igaz, már a tankerületi iskolatanács idején történtek lépések ími-olvasni nem tudó felnőttek tanítása érdekében. Később azonban ezek a kezdeményezések elhaltak, s csupán 1907-től, az Országos Közművelődési Tanács felállításától kezdve jöttek mozgásba ismét az ügyek. Ezt követően Pest megyében is nagyobb számban szerveződtek analfabéta tanfolyamok. Az 1909/10-es tanévben például 33 községben szerveztek oktatást ími-olvasni nem tudó felnőttek számára, s ezeken a foglalkozásokon 776 ember vett részt. Közülük 226 tette le sikerrel a vizsgát, a tanfolyamokon tanító pedagógusokat pedig „hazafias fáradozásukért” 952 korona tiszteletdíjban részesítették.49 A megyei vezetés támogatta a felnőttoktatás ügyét, ám a helyi hatóságok sok helyütt legalábbis közönnyel szemlélték az ez irányú erőfeszítéseket.50 1911-ben létrejött az Országos Szabadoktatási Bizottság, amely később a felnőttképzéssel összefüggő ügyekben hatósági jogkört is kapott. 1917-ben a minisztérium felszólította a megyéket, hogy minden törvényhatóságban hozzák létre a szabadoktatási bizottságokat, s egyúttal jelentsék, milyen társadalmi szervezetek, egyesületek igyekeznek előmozdítani a felnőttoktatás ügyét. A vármegye néhány járásában (pl. a szentendreiben) működtek ekkor már szabadoktatási bizottságok, de persze korántsem mindegyikben. A Váci járás főszolgabírája arról tájékoztatta a tanfelügyelőt, hogy a társadalom áldozatkészségére ebben a kérdésben nemigen lehet számítani. Főleg nem most, ezekben a nyugtalan, háborús időkben. A tizenöt éve működő Váci járási közművelődési egyesületben sem fizetik rendesen a tagdíjat. A főszolgabíró szerint az egyesület tagjai közül senki sem akar a vármegyei szabadoktatási bizottság tagja lenni, részben a rossz közlekedési viszonyok, részben pedig sok-sok egyéb irányú elfoglaltságuk miatt.51 A forradalmak idején a kormányok nagy hangsúlyt helyeztek az analfabetizmus elleni küzdelemre, s főleg a tanácskormány idején a felnőttek „világnézeti képzésére” is. 1918. november elején Pest megye főispánja is47 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 142. doboz. 1788/1917. sz. 48 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 83. doboz. 6513/1913. sz. Lásd még az 1913. évi XL. törvénycikket a tárgyra vonatkozóan. 49 PML IV. 408-b PPSK Vm. alisp. közig, ir., 105. csomó. 30 404/1910. sz. 50 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 83. doboz. 24/1913. sz. A kiskunhalasi tanfel. ki- rendeltség vezetőjének jelentése a tanügyi állapotokról 1913. október. 51 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 170. doboz. 4119/1918. sz. 215
