Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között 1906 nyarán a tanfelügyelő úgy ítélte meg, hogy a vármegyében akkor működő 22 polgári iskola mellé még újabbak szervezése kívánatos. Véleménye szerint kiváltképpen a Pest környéki községekben, ahol a lakosság nagy része már nem a mezőgazdaságból él, lenne szükséges újabb polgári iskolák szervezése. Igaz, Budapesten vannak ilyen iskolák, csakhogy azok zsúfoltak, ráadásul a bejárás is bonyodalmas, sőt veszedelmes, hiszen „a gyermekek, főleg a leányok, testi és erkölcsi veszélyek százféle fajának vannak kitéve a villamosokon és vicinálisokon való közlekedés alatt”. Négy Budapest környéki településen (Erzsébetfalván, Kispesten, Rákosszentmihályon és Rákosligeten) ugyan működnek magán polgári iskolák, ezek színvonala azonban elmarad a kívánatostól. Ezért a tanfelügyelő arra kérte a minisztert, hogy öt fővároshoz közeli községben (Szentendrén, Erzsébetfalván, Kispesten, Rákosszentmihályon és Rákosligeten) rendelje el állami polgári iskolák felállítását.30 A javaslattal a közigazgatási bizottság is egyetértett, s a minisztérium is felkarolta az ötletet. Erzsébetfalva képviselő-testülete harmincezer koronát önként fel is ajánlott az építkezés költségeire31 Erzsébetfalván és Rákosligeten már az 1909/10-es tanévben gyerekzsivajtól voltak hangosak a frissen felhúzott iskolafalak.32 A megyei vezetés igen nagy gondot fordított a polgári magániskolák ellenőrzésére. Joggal, mert időnként furcsaságok derültek ki. Az erzsébetfalvi Rába-féle polgári magániskola év végi vizsgálatain az I. és III. osztályokban a tanulók fele megbukott. Incze Éva soroksári tanintézményében csupán deszkafal választotta el az egyes osztálytermeket egymástól, így minden zaj áthallatszott, ami ugyancsak megnehezítette az oktatást. Ugyanitt később az I—II. és a III—IV. leányosztályokat összevonták és egyetlen tanterembe helyezték el. Ambrus Vilma rákospalotai iskolájában nem volt tornaterem, s ugyanezt kifogásolta a tanfelügyelő Wágner Manó tanintézetében is. Ez utóbbi helyen ráadásul igen gyenge év végi bizonyítványokat vittek haza a diákok. Ezt az iskolavezetés azzal magyarázta, hogy a tanulók jó része a helyi gimnáziumból épp rossz tanulmányi eredménye miatt lépett át a polgáriba. Dicséretben részesült ugyanakkor a Magyar Gazdasszonyok Egyesületének cinkotai polgári leányiskolája, ahol is a tanfelügyelő látogatásai során mindenkor kifogástalan állapotokat talált.33 Összességében a polgári iskolák jól működtek, körülöttük komolyabb bonyodalmak soha nem voltak. A kiskunhalasi tankerületi kirendeltség vezetője egyik 1918-ban írt jelentésében úgy fogalmazott, hogy a „polgári iskolai kérdés megoldottnak tekinthető”. Ekkor ugyanis a felügyelete alatt álló területen, Kunszentmiklóson, Kiskőrösön, Kiskunhalason, Kalocsán és Dunavecsén működött polgári iskola, Izsákon pedig éppen akkoriban állt szervezés alatt. Többre pedig a tanfelügyelő szerint nincs is szükség: „...ezeknek a polgári iskoláknak az volna a feladata, hogy a köznépet értelmesebb elemekkel bővítsék ... főként a kezdő hivatalok személyzetéhez szállítják az 30 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 18. doboz. 2828/1906. sz. Mosdóssy Imre tanfelügyelő levele a miniszternek 1906. július 6. 31 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 18. doboz. 2202/1907. sz. 32 BOROVSZKY II. 224. 33 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 83. doboz. 4514/1912. és 2465/1915. sz. 211