Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között felállítása. Monor kivételével azonban az összes község, valamint Kiskunhalas város képviselő-testülete elutasította a lehetőséget. De Monor is csupán földterületet volt hajlandó a felállítandó iskola számára biztosítani, pénzt nem; a többiek pedig a pénzhiányra hivatkoztak. Kiskunlacházán még földet sem lettek volna képesek juttatni az iskola számára; Kiskunhalas pedig arra hivatkozott, hogy a 12 négyzetmérföldnyi területén szétszórtan lakó gazdák gyerekeit „az iskolába bekényszeríteni lehetetlen”. De ezen túlmenően az évtizedekkel korábban itt hasonló célból felállított iskolát is be kellett zárni a növendékek hiánya miatt. Ha a miniszter — így a halasi képviselő- testület — mégis gazdasági iskolát akar felállítani a városban, ám tegye, de az állam- kincstár terhére! Nagykáta község pedig nem kis öntudattal jelentette ki: se pénze, se földterülete nincsen a kívánt célra, de sebaj, mert „a község lakossága a mezőgazda- sági tudás oly magas fokán áll, hogy a kérdéses iskola semmi különös hivatást be nem töltene”19 íme a magasztos elgondolások és a kiábrándító valóság ütközése a századelő Magyarországán! Végül is Pest megyében Abony, Monor, Cegléd, Ceglédbercel, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös és Tököl vállalkozott önálló gazdasági ismétlő népiskola szervezésére. (Abonyban és Cegléden azonban a felépült iskolák megnyitását elhalasztották a háborús zavarok miatt.)20 Természetesen a korábbi erőfeszítéseknek köszönhetően a megyében több helyen működtek az elemi népiskolák kebelében gazdasági ismétlő tanfolyamok: 1908-ban egészen pontosan 121 mindeimapi iskolának volt gazdasági ismétlő osztálya.21 Azonban sok helyen nem volt megfelelően képzett, a mezőgazdasági, kertészeti ismereteket oktatni képes tanító, vagy éppen megfelelő földterület nem állt rendelkezésre. A gyakorlati képzés nem egy esetben a tanító kertjében vagy valamely közeli gazdaságban történt.22 A megye vezetése igyekezett rávenni a helyi hatóságokat, hogy biztosítsanak a gazdasági ismétlő osztályok számára megfelelő földterületet, és szakképzett tanítóról is gondoskodjanak. Ez azonban nem minden esetben történt meg. Előfordult viszont, hogy a gazdasági ismétlő osztályokat sima ismétlőkké fejlesztették vissza, mert így nem kellett se művelhető földterületet biztosítani, se a mezőgazdaságban járatos szakképzett tanítót fogadni. A tanfelügyelő erélyesen fellépett e turpisság ellen.23 24 Mivel az önálló gazdasági népiskolák felállítása, mint láttuk, akadályokba ütközött, ezért a minisztérium idővel az ellenkező irányba indult el: 1918-ban elrendelték, hogy minden iskolának legyen kertje, ahol a gyerekek mezőgazdasági ismeretekre oktathatók."4 Az elgondolás nem volt új: korábban, mint emlékszünk, faiskoláknak nevezték ezeket a kerteket. Wlassics Gyula minisztersége idején, egészen pontosan 19 PMLIV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 15. doboz. 2080/1906. sz. 20 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 24. doboz. 3753/1908. sz., valamint 48. doboz, 3554/1910. sz. Az abonyi és ceglédi iskolák megnyitásának elhalasztásáról pedig 113. doboz 24/1915. sz. 21 BOROVSZKY II. 206. 22 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 15. doboz. 347/1906. sz. 23 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 37. doboz. 3453/1909. sz. és 48. doboz 4039/1910. sz. 24 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 142. doboz. 357/1918. sz. 209
