Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László zetést állapítottak meg. Ezt az összeget azonban államsegélyből 800 koronára kívánták „feltornászni”. Az alkalmazás feltételeit megszabó tanítói díjlevélben kikötötték még, hogy a fizetést az első öt év után 120 koronával, a második öt év után, 100 koronával, a harmadik ötéves periódus letelte után még további 100 koronával megemelik. A tanítónak járt még egy kétszobás lakás, s minthogy ehhez udvar nem illeszkedett, kertilletmény címén évi 200 koronára is jogosult volt. A pusztai iskola tanítói állását Novák Eszter nyerte el, aki egy jó állapotú kétszobás lakást, 2 hold föld haszon- élvezeti jogát, korpótlékot és évi 700 koronás fizetést kapott, amely évente 10%-kal emelkedett.273 A pályázat nyertesei tehát nem jártak rosszul; de hát Kiskunhalas városa nyilván több pénzzel tudta honorálni a tanítók munkáját, mint a legtöbb kisebb, szegényebb település. Érthető ilyen körülmények között, ha sok tanító kénytelen volt csekélyke fizetését valamiféle mellékkeresettel kiegészíteni. Az 1868-as népiskolai törvény 141. §-a szerint a tanító „országos, vármegyei, városi, községi és egyházi képviselő, valamint esküdtszéki tag lehet ugyan, de semminemű hivatalt a tanítóság mellett nem viselhet”.274 Viszont istentiszteleteken és temetéseken (pl. kántorként) is igen gyakran segédkeztek, illetve „helyben és tanórán kívül” más teendőket is végezhettek — ameny- nyiben ahhoz az iskolai hatóság hozzájárult.275 Pest megyében és országosan is előfordult, hogy a tanítók helyi lapok készítésében vállaltak szerepet. Efölött azonban némi vita kerekedett, amelynek a végére a minisztérium tett pontot, amikor is elrendelte: a tanítók az iskolai hatóság előzetes engedélyével részt vehetnek újságok szerkesztésében, ám politikai lapok munkatársai nem lehetnek.276 A század elejétől pedig általánossá vált, hogy a népszámlálási és egyéb adatgyűjtési munkálatokba a tanítókat is bevonták. Ilyen esetekben néhány szabadnapot és némi díjazást kaptak.277 A tanítók e sokféle elfoglaltság mellett eléggé leterheltek lehettek, ami ellen egyesek törvénytelen módón is próbáltak védekezni. Például megesett, hogy önkényesen segédtanítókat fogadtak fel, akiknek fizettek is valamit, sőt szállást is adtak részükre — noha az adott iskolában esetleg segédtanítói állás nem is volt rendszeresítve. így azután előfordult, hogy tanítói oklevéllel nem rendelkező, esetleg csak a négy elemit elvégzett egyének oktatták a gyerekeket, míg a tanító más, jobban jövedelmező munkát végzett. A jelenség Pest megyében sem volt ismeretlen, noha persze az ilyesfajta „helyettesítés” egészen világosan törvénybe ütközött, hiszen segédtanító is csak tanítói oklevéllel bíró személy lehetett, és a felsőbb iskolai hatóság tudta nélkül egyetlen tanintézményben 273 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 2. doboz. Kiskunhalas város iskolaszékének 1- 74. sz. határozata, 1903. július 23., valamint Tóth Kálmán és Novák Eszter rendes tanitók díjlevelei. 274 CJH 415-415. 275 Uo. 276 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népiskolai ügyek, 5. doboz. A 486/1890. sz. miniszteri rendelet 1890. február 17-én, valamint a közig. biz. 571/1890. sz. határozata 1890. március 13-án. 277 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolai ügyek, 6. doboz. 1136/1904. elnöki sz. belügyminiszteri rendelet 1904. február 27-én és a 1276/1904. sz. közig. biz. határozat 1904. március 10-én. Ebben a rendeletben a belügyminiszter az országgyűlési képviselőválasztási törvény módosítása miatt szükségessé váló adatgyűjtésbe kívánta bevonni a tanitókat. 198
