Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között séges pénzt előteremteni.200 A Pest megyei közigazgatási bizottság nagy lelkesedéssel buzdította az iskolákat a könyvtárak beszerzésére. Ami pedig a felekezeti iskolákat illeti, az ő tankönyvellátásukba a bizottság nem szólhatott bele, ám mégis felhívta a községi iskolaszékeket, hogy mivel „ezek a könyvtárak a magyar nemzeti kultúra terjesztése és a magyar nemzeti állam kiépítése érdekében megbecsülhetetlen nagy szolgálatot tesznek, hassanak oda, hogy azokat lehetőleg a felekezeti iskolák is beszerezzék.”201 A tanfelügyelőnek törvényileg is megszabott kötelessége volt, hogy őrködjék az egyes iskolákban folyó tanítás színvonala felett. Az egyes tanítók munkáját azonban ritkán minősítette, s csak kirívó esetekben — akkor is általában fegyelmi vétségek, erkölcsi kihágások miatt — indított eljárást egy-egy tanító ellen. A megye tanügyi vezetése tehát arra ügyelt, hogy az egyes iskolákban az előírt tanterveknek megfelelően folyik-e a tanítás. Azonban a magyar nyelv oktatásának, valamint a hazafias és valláserkölcsi nevelésnek a kérdésében a tanfelügyelő és a közigazgatási bizottság időnként elvárásokat fogalmazott meg. A bizottság 1877 októberében kimondta, hogy a magyar nyelv tanítása a nem magyar anyanyelvű elemi iskolákban „kívánatos”, míg a középiskolákban és a polgári iskolákban „elengedhetetlenül szükséges”. Ezért a testület felszólította az iskolaszékeket, hogy azokban az iskolákban, amelyekben a tanítási nyelv nem a magyar, csakis olyan tanítók alkalmaztassanak, akik anyanyelvűnket is jól beszélik! A határozat szerint ez a szülők és a gyermekek érdeke is, hiszen felsőbb iskolákban tanulni csakis a magyar nyelv ismeretében lehetséges.202 A bizottság ekkor még csak „kívánatosnak” nevezte tehát a magyar nyelv tanítását a nem magyar anyanyelvű népiskolákban, ám az 1879. évi XVIII. törvénycikk ezt már kötelezően írta elő. A törvény előírásai értelmében 1882 után nem lehetett sem rendes, sem pedig segédtanító az, aki a magyar nyelvet olyan színvonalon el nem sajátította, hogy akár tanítani is képes legyen.203 E rendelkezések végrehajtása körül azonban komoly bajok voltak. 1885 májusában a minisztérium úgy foglalt állást, hogy magyarul tudó segédtanítót kell alkalmazni azok mellé, akik 1872. június 30. előtt tették le a tanítói vizsgájukat, és magyarul nem beszélnek kellő színvonalon.204 Ám az 1891/92-es tanévből származó adatok szerint az ország 25 505 tanítója közül 1601 nem lett volna képes a magyar nyelvet oktatni; 2387 népiskolában a magyar nyelv sikertelenül vagy egyáltalán nem taníttatott, s 2984 tanító mindenféle képesítés nélkül oktatott. (S a magyarul nem tudók főleg ez utóbbiak közül kerültek ki, mivel a tanítóképzőkben a magyar kötelező tárgy volt.) Mindezen adatok alapján a minisztérium kimondta: az 1879. évi XVIII. törvény nem lett végrehajtva! Ezért felszólították a közigazgatási bizottságo200 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. in, III. Iskolai ügyek, 10. doboz. A minisztérium 1904. december 2-i 5284. sz. rendelete, valamint a közig. biz. 686/1904. sz. végzése 1905. február 9-én. 201 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir„ III. Iskolai ügyek, 10. doboz. 1181/1905.SZ. 1905. április 13. 202 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. 1445/1877. sz. 1877. október 13. 203 CJH az 1879. évi XVIII. te. 204 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. A miniszter 20 301. sz. rendelete 1885. május 28-án, és a közig. biz. 1885. június 11-i 1130. sz. végzése. 185
