Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között számos iskolában nincs tanítás, vagy ha van is, az „laza és lelkiismeretlen”, s így eredménye is egyenlő a nullával. Május közepén pedig több helyen már nincs tanítás, vagy legalábbis „az oly ímmel-ámmal történik, hogy az évet záró vizsgálatot gyermekek hiányában megtartani nem lehet, vagy ha megtartatik is, pár lézengő gyermekkel tartatik meg”. „Az így tapasztalható eredménytelenség erkölcsi hatásában valóban lesújtó” — fakad ki a tanfelügyelő. A közigazgatási bizottság ezért szigorú intézkedéseket hoz. Utasítja a tanfelügyelőt, hogy ezen túl havonta tegyen jelentést azon községekről, melyekben az iskoláztatás elhanyagoltatik. Kimondják, hogy az oktatást szeptember 15-én mindenütt meg kell kezdeni, vagyis akkorra már meg kell történjen az iskolakötelesek behatása, anyakönyvezése, osztályokba beosztása. Június 15-e előtt pedig sehol sem fejeződhet be a tanév — szögezi le ismételten a bizottság határozata.143 Hasonlóképp bajok voltak az iparostanonc iskolák szorgalmi idejével. Az 1884. évi XVII. törvénycikk 83. §-a számukra tíz hónapi szorgalmi időt határozott meg, amit persze nemigen tartottak be. Ez ügyben a minisztérium külön rendelkezést tett, amihez a Pest megyei köz- igazgatási bizottság annyit tett hozzá, hogy a megye területén ekkoriban működő tizenkét iparostanonc iskolát vezető ipariskolai bizottságok a tanév kezdetéről, illetve végéről a tanfelügyelőt két héttel korábban értesíteni kötelesek.144 Ám úgy látszik, törvényekkel, rendeletekkel nagyon nehezen lehetett ezen a területen változást elérni. Az 1890-es évek elején a megyében sok helyen még mindig jellemző, hogy az iskolaév akkor kezdődik, amikor egy hatvanfős osztályból tíz fő megjelenik. S amikor az év vége felé a gyerekek kis töredéke marad a tanteremben, megkezdődik a szünet. Tömeges, „legalább 90%-os iskoláztatás” csupán öt-hat hónapig van — állítja a tanfelügyelő —, s jelentős számú gyerek megjelenésére is csak október 15. után lehet számítani.145 Látva mindezt, és érzékelve a rendeletek, törvények, felhívások hatástalanságát, a tanfelügyelő a 90-es évek elején taktikát változtat. Eddig hasztalan igyekezett a szeptember eleji tanévkezdésre, a tíz hónapos tanév betartására rászorítani az iskolák többségét. Ezért most más eszközökhöz folyamodik. „Mivel a gazdasági viszonyok és egyéb körülmények miatt a gyermekek tömeges megjelenésére október 15. előtt nem lehet számítani, ehhez kell igazodni, s így június közepére kell tenni az évet záró vizsgát” — mondja ki a közigazgatási bizottság határozata 1890 tavaszán. Ámde a probléma ezzel is az volt, hogy a nagyobb gyermekek, akiknek a munkájára otthon vagy a földeken szükség volt, nem várták ki a júniusi évzáró vizsgát, hanem a tavaszi mezőgazdasági munkák elkezdésekor odahagyták az iskolát. Éppen ezért a bizottság, alkalmazkodva a valós viszonyokhoz, most kimondta: a tíz évesnél idősebb gyermekek számára lehetséges előbbre hozni az év végi vizsga időpontját. Igaz, ennek a megoldásnak is volt hátulütője. Attól lehetett tartani ugyanis, hogy a nagyobb gyerekek vizsgái után a kisebbek sem járnak majd iskolába, mondván, a vizsgák megvoltak, itt a szünet. Ezért a közigazgatási bizottság úgy rendelke143 PMLIV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 2. doboz. 1569/1886. sz. 1886. augusztus 12. 144 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 3. doboz. 33 844/1890. sz. miniszteri rendelet, valamint a közig. biz. 2383/1890. sz. határozata, 1890. október 9. 145 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 5. doboz. 580/1890. sz. 1890. március 13.
