Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László detben két, majd három évfolyamon át folyt a tanítás. 1894/95-ben nyolc tanár 21 hallgatót oktatott itt. Kalocsán működött továbbá egy római katolikus elemi fiú- tanítóképző intézet is. Eleinte a képzés kétéves volt, ám ez idővel három-, majd 1883- tól négyévesre változott. 1903-ban a tantestület létszáma kilenc fő. A Kiskunfélegyházi Állami Tanítónőképző Intézetet 1876-ban Csongrádról helyezték át Kiskunfélegyházára. A tanárok száma ekkor 10, a hallgatóké 103 volt. Az intézetet 1883-ban alakították át négyévfolyamúvá. Nagykőrösön református tanítóképző intézet működött, melyben 1896-ig 675 növendéknek adtak tanítói oklevelet. Végezetül a Kecskeméti Református Jogakadémiát kell még megemlíteni, ahol 1894/95-ben tizenhat tanár, s az I. félévben 48, a másodikban 44 hallgató tanult. 48 49 S most essék szó a legkisebbekről is. 1876-ban, mint láttuk, tizenkét kisdedóvó működött a megyében. A kisdedóvókról szóló 1891-es XV. törvénycikk elfogadása előtt számuk csak kis mértékben emelkedett: 1884-ben például még mindig csak tizenhat óvoda volt.44 A törvény hatályba lépése után azonban nagyon sok új óvoda létesült. Csak az 1890/91-es tanévben hat óvoda nyílott meg (Cinkotán, Szabadszálláson, Hidegkúton, Törökbálinton, Szentendrén és Újpesten).50 1891-ben megkezdődött Pest megyében is az óvodakorú gyerekek összeírása. Az elöljáróságok körében azonban nagy volt a zűrzavar, mert kezdetben nem tudták, hogy valamennyi 3—5 éves gyermeket össze kell-e írniuk, vagy csupán azokat, akiknek a szülők megfelelő felügyeletet biztosítani nem tudtak. A közigazgatási bizottság úgy foglalt állást, hogy az egyes községekben az elöljáróságok és valameimyi helybéli lelkész együttesen nézzék át az összeírási íveket, s csak azok neveit hagyják rajta, akik a szülői felügyelet hiányában tényleg gondozásra szorulnak.5' A nagy kérdés azonban az volt, lesz-e elegendő számú óvoda? 1892 tavaszán a tanfelügyelő megítélése szerint 33 községben az óvoda felállítása minden nehézség nélkül keresztülvihető, míg 21 község állandó, 16 pedig csak ideiglenes menedékház felállítására kötelezhető. De a további 140 községben is megvolt a lehetőség arra, hogy az 5%-os iskolai adó egyötöd részét óvoda felállítására fordítsák.52 Ám az elöljáróságok nem voltak valami lelkesek. Részben pénzhiányra hivatkoztak, részben pedig arra, hogy a szülők nem igénylik az óvodát. 1892 augusztusában a közigazgatási bizottság felhívta a helyi elöljáróságokat: a rendelet kézhez vételétől számított huszonegy napon belül mindenütt hívják össze a kép48 BOROVSZKY II. 222, 224-225, 228. 49 BOROVSZKY II. 205. 50 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir, VII. Népoktatási ügyek, 5. doboz. A tanfelügyelő 3225/1890. sz. jelentése a közig. biz. számára 1890. december 11. 51 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir, VII. Népoktatási ügyek 6. doboz. A miniszter 2325/1891. sz. alatt rendelte el az óvóköteles gyermekek összeírását. A Pest megyei közig. biz. a miniszter újabb, 43 672/1891. sz. rendeletére reagálva , 1891. október 8-án mondja ki, hogy az összeírások házról-házra járva és az egyházi anyakönyv felhasználásával történjenek. Természetesen csak azokat kellett összeírni, akiknek a szülők egész napos felügyeletét valamiképp megoldani nem tudták. (S itt az iskolaköteles korú gyerekek nem jöhettek szóba, tehát például egy még iskolába járó testvér vagy akár ismerős nem vigyázhatott a kisebb gyerekre.) Lásd még a közig. biz. 2956/1891. és 3045/1892. sz. határozatait. 52 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir, VII. Népoktatási ügyek, 6. doboz. 526/1892. sz. határozat 1892. május 12-én. 148
