Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között Az új tanfelügyelő elsőként egy látszólag kevéssé fontos üggyel, a faiskolák kérdésével kényszerült behatóbban foglalkozni. Említettük már, hogy 1877 januáijában a földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter Lukácsy Sándor személyében miniszteri biztost nevezett ki a faiskolák ügyének előmozdítása céljából. Korábban, mint láttuk, az iskolatanács is sürgette faiskolák létesítését. Teljes joggal, hiszen az elemi iskolákba járó gyerekek többsége felnőtt életében is mezőgazdasági tevékenységet folytatott. A tanintézetek melletti kertekben, az ún. faiskolákban a kertészet, a földművelés korszerű ismereteire kívánták tanítani a diákokat.4 Lukácsy Sándor miniszteri biztos 1877 szeptemberében jelentést terjesztett be a közigazgatási bizottsághoz a Pest megyei faiskolák állapotáról. Adatai szerint a 199 község közül 23 helyen egyáltalán nem volt faiskola, 60 településen pedig teljesen elhanyagolt állapotban találta azokat. 113 községben viszont 440 047 négyszögöl területen, 1 265 983 facsemetével működtek jó állapotú faiskolák. (Három község nem szolgáltatott adatokat.)5 A közigazgatási bizottság ezt követően fölhívta a községi elöljáróságokat, hogy amennyiben községükben nem lennének faiskolák, úgy haladéktalanul állítsák fel azokat. Ha pedig a faiskolák elhanyagolt állapotban lennének, akkor a községeknek gondoskodniuk kellett fejlesztésükről. A közigazgatási bizottság egyúttal szigorú büntetést helyezett kilátásba azokkal szemben, akik nem oktatási célokra használják a faiskolákat. Elrendelték továbbá, hogy a faiskola jövedelmének 2/3 része az azt kezelő néptanító jutalmazására fordíttassék.6 Ám hiába voltak a szigorú rendelkezések, javulás alig-alig mutatkozott. Egy évvel később, 1878 júliusában Lukácsy miniszteri biztos arról panaszkodott, hogy a községeknek kiküldött adatlapok — amelyekben a faiskolák állapota felől tájékozódott — roppant hiányosan lettek kitöltve, sok esetben pedig vissza se lettek küldve. Ekkor egyébként az országban kb. 8000 községben, 6000 holdat meghaladó területen volt faiskola. Ám ez még mindig kevésnek számított. Ezen túl pedig sajnos a tanítók jó része nem vette komolyan a gazdasági, kertészeti ismeretek oktatását.7 A közigazgatási bizottság a miniszteri biztos ismételt fellépése nyomán kérte a községeket: minden rendelkezésükre álló eszközzel törekedjenek a faiskolák létrehozására, a meglévők fejlesztésére.8 A faiskolák száma az erőfeszítések következtében szépen gyarapodott: míg 1877-ben 168 faiskola volt a megyében, addig 1884-ben már 291.9 Am alighanem csupán papíron volt ilyen rózsás a helyzet, mert a későbbiekben is állandóak a panaszok a faiskolák, és általában a mezőgazdasági képzés elhanyagolása 4 CJH Az 1868. évi XXXVIII. te. 11. § g. pontja szól a gazdasági és kertészeti alapismeretek oktatásáról az elemi iskolákban. 5 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir. VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. Lukácsy miniszteri biztos jelentése a KB-nek 1877. szeptember 12-én. 6 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. Az 1877. november 20-i ülés jegyzőkönyve. 7 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. Lukácsy miniszteri biztos jelentése a faiskolák állapotáról a közig, biz.-nak, 1878. július 27. 8 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. A közig. biz. 1878. december 12- i ülésének jegyzőkönyve. 9 BOROVSZKY II. 204-205. 139
