Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Völgyesi Orsolya: Kossuth Lajos és Pest vármegye 1845-ben
Kossuth Lajos és Pest vármegye 1 845-ben átalakítására. Ennek értelmében a főispánoknak, illetve főispáni helyetteseknek (adminisztrátoroknak) állandóan a rájuk bízott megyében kellett lakniuk, személyesen is részt kellett venniük a megye közigazgatásában és törvénykezésében, mindennek fejében pedig igen jelentős, 5—6000 forintos állandó fizetést kaptak a kincstártól. Ezek a törekvések egyértelműen azt kívánták elérni, hogy a főispáni méltóságot kormányhivatalnoki állássá alakítsák át. Az újonnan kinevezett főispánok és adminisztrátorok legfontosabb feladata azonban abban állt, hogy az irányításuk alatt lévő megyékben az ellenzéket visszaszorítsák, s a következő országgyűlésen az alsótáblán is biztosítsák a kormánytöbbséget. Az új rendszer megszervezésével gróf Apponyi Györgyöt bízták meg, Apponyit egyébként még 1844 novemberében második alkancellárrá nevezte ki az uralkodó. Az új főispánok és adminisztrátorok személyének egy részéről már 1845. február 26-án döntött az uralkodó júniusig pedig minden olyan megye esetében megtörténtek a kinevezések, ahol a kormányzat szükségesnek tartotta a személycserét.4 Komolyan felmerült tehát annak a lehetősége, hogy a kormányzat átveszi az ellenzéktől a kezdeményezést, és ezzel megfelelő bázist teremt törekvései számára a megyei politika színterén is. Pest megyében már az 1845. március 10-i közgyűlésen napirendre került az Apponyi alkancellár nevével fémjelzett adminisztrátori rendszer kérdése. Az ellenzék a közgyűlés előtti napon tartott konferencián elhatározta: a kormánynak a főispáni hivatallal kapcsolatos intézkedéseire Patay József táblabíró fogja felhívni az összegyűlt rendek figyelmét. A titkos jelentés szerint a megbeszélésen Patayn kívül jelen volt még gróf Károlyi György, gróf Széchenyi István, báró Wenckheim Béla, gróf Teleki Sámuel, gróf Batthyány Lajos, Bezerédj István és Perczel Mór.5 A közgyűlésen felszólaló Patay hangsúlyozta, a kormány reformja veszélyezteti a municipális autonómiát, a rendeknek tehát ki kell fejezniük aggodalmukat, és ebben a szellemben feliratot kell intézni az uralkodóhoz. Egyúttal azt indítványozta, a megye hozzon végzést arról, hogy amennyiben a kormány Pest megyében is kísérletet tenne a megyei autonómia megsértésére, az alispánokat utasítani kell, hogy az eddigi legális hatáskörüket tartsák meg, és az adminisztrációba semmilyen beavatkozást ne engedjenek meg. Az indítványra reagáló báró Eötvös József — csakúgy, mint az összes utána következő ellenzéki szónok — azzal kezdte beszédét, hogy ezt az igen fontos kérdést részletesen meg kell tárgyalni, mert a nyilvánosság fórumai, a cenzúra nyomása alatt senyvedő újságok nem működhetnek kielégítően. Eötvös egyébként támogatta Patay javaslatát, mivel úgy vélte, a municipális jogok megőrzésében áll jelenleg az alkotmány egyetlen garanciája.6 A vita során Szentkirályi Móric első alispán ugyancsak 4 Vö. BALLAGI 1897, 623-638.) 5 L. MOL Inform. Prot., 1845. március 18. XI. ülés. 6 A márciusi közgyűlésről tudósító Pesti Hírlap, amelyet ekkor már a centralisták szerkesztettek, így kommentálta az elhangzottakat: „Jól tudjuk azonban, hogy ez csak úgy történhetik, ha alkotmányunk mostani, egyedüli biztosítékát addig gondosan megőrizzük. Mert szükség, hogy előbb szabadságunkat tartsuk meg, ha vele rendet akarunk párosítani. Az alkotmányos-parlamenti kormány tökéletesebb forma a municipalis rendszernél, de 102
